Szavazás

Sziasztok ! Mióta ebbe a blogomba nem teszek fel részt azóta egyre többen érdeklődtök, hogy mikor lesz friss rész. Ez érdekes mert mikor folyamatosan hoztam a részeket addig maximum három komit kaptam. A másik törim pedig senkit nem érdekel. Oké...Gondolkoztam és lenne egy ajánlatom.
1.Folytatom ezt a törit csak néhány részt áttírok, cserébe komizni fogtok ! Nem nagy dolgot kérek tőletek mert szerintem tudjátok milyen az amikor nem kaptok visszajelzést. Álltalában engen nem szokott érdekelni a komi, de mostmár hogy komolyabban el kezdtem írni azért jó lenne, hogy ki mit gondol :) A blog kinézetét is áttalakítanám meg minden. 
2. A másik blogot folytatom ez pedig marad így és csak később érkeznek részek. Semmit nem javítok rajta.


A két lehetőség közül választhattok. Kérek mindenkit, hogy komiban vagy chaten mondja el, hogy mit szeretne és teszek fel egy szavazást is hogy könnyeb legyen....

10.-Inkább csak az én hősöm

Fél óra múlva fáradtan másztunk ki a medencéből és már csak alig voltunk kint. Kendall és Christin különös okok miatt még mindig nem jöttek le. Ez engem meglep mivel a bátyám nem arról volt híres, hogy kihagyjon egy ilyen jó marhulást.  Ezek szerint fontosabb neki egy lány aki a világ legbeképzeltebb emberi lénye. Nem okolom, hisz látszik rajtuk hogy boldogok úgyhogy nekem is el kell viselnem a szőkeséget még ha nehezemre is esik.

- Katie te lány vagy- állt mellém Carlos és le sem vette szemét a három plázacicáról.

- Örülök, hogy felfedezted ennyi év után- forgattam meg a szemem Logan és James pedig a háttérben elkezdtek heherészni. Jesszus tényleg ilyen érdekes felfedezés, hogy lány vagyok ? Hány éve is vagyunk barátok? Hmm sok ! És most jön rá, hogy lány vagyok.

- Nincs kedved bemutatkozni nekik?- fordult felém kiskutyaszemekkel és a libák felé mutatott.

- Nincs- vágtam rá rögtön- Nem fogok lesüllyedni az Ő szintjükre- ellenkeztem és elindultam be, de Carlos gyorsabb volt nálam és szépen belebökött a vízbe ruhástul és pont a három grácia előtt.

Mind a hárman elhúzták a szájukat Carlos pedig elrohant úgy, hogy még a színét sem lehetett látni. Jobb is mert ha a kezeim közé kerül akkor a feje nagyon fogja bánni az biztos.

Logan ellenben a segítségemre rohant és már nyújtotta a kezét, hogy kihúzzon amit én prüszkölve de szívesen elfogadtam. Ebben a pillanatban azonban fura dolog történt. Mikor a kezünk egymáshoz ért a szívem hevesebben kezdett el verni és kirázott a hideg. Rögtön kikaptam a kezei közül ő pedig ijedten nézett rám.

- Kösz megy magam is- válaszoltam mosolyogva és megborzongtam.- Csúcs volt, de inkább legközelebb a fürdőruhát választom.

- Ez szemétség volt !- kelt a védelmemre Logan és pedig csak zavartan mosolyogtam. Eddig meg egy fiú sem védett meg. Olyan ari volt! – Ha most elkapom a te sorosodra jut- tette még hozzá és Ő is elviharzott gondolom , hogy megtalálja Carlost.

Hátra fordítottam a fejem és észre vettem, hogy a három lány tátott szájjal bámul. Még a közönségnél is rosszabbak voltak.

- Öhm sziasztok- intettem bátortalanul mire ők végre észbe kaptak közben pedig közelebb léptem az asztalukhoz- Jól felfrissültem.

- Tiszta víz vagy- szólalt meg az egyik akinek égővörös hosszú haja volt, szeme pedig feketén ragyogtak, ajkain pedig tűzpiros rúzs csillogott. Simán rámondhatná magára, hogy boszi. De mégis illett neki és gyönyörű volt.

- A hajad összegöndörödik- húzta el a száját a másik akinek sötétbarna hullámos haja volt, hozzá illő barna szemekkel.

- És elkenődött a sminket- tette hozzá a harmadik akiknek fekete hosszú egyenes haja volt.

Anyám most ezek komolyan egymás után beszélnek? Nincs mit tenni vérbeli plázacicák és én itt dumálok velük. Megölöm Carlost csak kerüljön a kezeim közé.

- Kit érdekel, de jó móka- hatalmasat sóhajtottam és leültem közéjük mire ők távolabb húzódtak.

- Nem zavar a kinézeted?- kérdezte újra a vörös mire én csak a fejem csóváltam.

- Ha a barátaiddal vagy akiket hosszú éve nem láttál akkor minden móka- világosítottam fel őket mire értetlenül néztek rám- Egyébként Katie Knight vagyok- mutatkoztam be és vártam, hogy Ők is ugyan ezt tegyék.

- Mi közöd van Kendallhoz?- húzta fel a szemöldökét a barna hajú lány érdeklődve. Már kezd az agyamra menni, hogy mindenkinek magyarázkodnom kell.

- A bátyám és mielőtt megkérdeznétek nem vagyok sztár. Átlagos csaj vagyok aki a családja miatt költözött ide- magyaráztam meg gyorsan, hogy már az elején tisztában legyenek a helyzettel.

- Bírom a stílusok Katie. Én Jade White vagyok színésznő vagyis leendő- mutatkozott végre be a fekete hajú.

- Vicky Mess. Imádom a rózsaszínt a kiscicákat a szőke fiúkat…- hadarta a barna hajú lány mire én tátott szájjal hallgattam. Ne már egy pink imádó csaj. Belecsöppentem egy rémálomba. Én és a rózsaszín ellenségek vagyunk akkor én és Vicky is azok vagyunk. Percekig csak mondta és mondta míg végül kifulladt.

- Értettem- állítottam le egy erőltetett mosoly kíséretében.

- Mia Mitchell akinek a mindene a színészkedés- mutatkozott be a vörös hajú lány is.

- Gondolom mind a hárman színésznők lesztek és a legjobb barátnők vagytok.

- Igen- bólogattak egyszerre.

- És csak olyanokkal állunk szóba akiknek az esze  a helyén van, sztár és van valamihez tehetsége- magyarázta Jade mire én rögtön rájöttem, hogy miért is nem akarnak Carlos közelébe menni.

- Nem állunk szóba kisgyerekekkel- tette még hozzá Mia.

- Akkor velem miért álltatok szóba ?- tártam szét a kezem.

- Te átlagos vagy és csaj. Bírjuk az átlagos csajokat- vigyorogta Vicky.

- Hűha ezt nem mondta itt sok ember nekem- válaszoltam hihetetlenül. Most, hogy így belegondolok nem is voltak olyan hisztisek. Sőt nagyon is jól el lehetett velük beszégetni.

Csak aztán…

- Katie én nagyon nagyon sajnálom nem akartam…- szabadkozott Carlos aztán hirtelen befogta mikor megpillantotta újdonsült barátaimat- Hé szia Mia. Gondoltam ma…

- Eszedbe ne jusson- szakította félbe és mind a hárman felálltak- Ha normális ép eszű srác leszel majd szólj- fordult felé kacsintott egyet majd mind a hárman hátra dobták a hajukat és elsétáltak.

- Igazuk van- szólaltam meg néhány pillanat múlva mire ő gonoszul rám nézett. Megforgattam a szemem és játékosan bele löktem a vízbe. Logan az ajtóból állt és vigyorogva figyelt. Gondoltam illő lenne neki megkösszönni mivel Carlos nem magától jött bocsánatot kérni.

- Igazad volt a plázalibák nem is olyan rosszak- vigyorogtam mikor mellé értem- És kösz.

- Mégis mit?- húzta fel a szemöldökét.

- Tudom, hogy te beszéltél Carlossal nem kell tagadnod.

- Mit tagadjam. Úgy látszik én lettem a nap hőse- húzta ki magát büszkén mire én csak megkócoltam a haját.

- Inkább csak az én hősöm- motyogtam az orrom alatt és felmentünk. Kezd a világ felfordulni körülöttem. Olyan dolgokat ismerek meg amik eddig ismeretlenek voltak számomra.

9.-Most ez komoly?

És új rész...szerintem béna lett, de azért remélem nektek tetszeni fog :D

A fiúkat gyorsan kitessékeltem a szobámból anyának pedig megígértem, hogy nyugodtan mennyen a dolgára én magam is rendet tudok rakni. Jobb is így mert ha a srácok itt maradtak volna akkor többet mentünk volna hátra mint előre. Meg aztán azt sem akartam, hogy bámulják a cuccaimat, hisz én lány vagyok ! És nekem is van intim zónám úgy ahogy nekik is meg mindenkinek.

- Na kész vagyok- álltam meg a TV előtt és ezel eltakartam a filmet amit éppen néztek. Bosszúsan néztek rám és próbáltak elbökni, de nem engedtem magam.

- Lécci menny egy kicsit arébb- szólalt meg először James.

- Jah nem vagy átlátszó- tette hozzá Carlos én pedig csak megcsóváltam a fejem. Ezt nem hiszem el. Ők ígérték meg, hogy megmutassák PalmWoods erre fő úgy csinálnak mintha semmi nem történt volna.  Megfogtam az irányítót és kikapcsolta aztán pedig visszafordultam feléjük. Felháborodva kezdtek el kiabálni én pedig csak unottan vállat vontam.

- Ha nem tudnátok ígértetek valamit- jutottam szóhoz és ránéztem Kendallra mire Ő ilyedten nézett vissza rám. Néhány percig farkasszemet néztünk mire észbe kapott és felpattant.

- Hát persze. Srácok indulás megmutatjuk Katienak PalmWoodst- csapta össze a kezét és elvezettel néztem ahogy egyesével észbe kapnak. Mint a villám úgy pattantak fel és indultak el az ajtó felé- Majd jövünk anya- intett vissza Kendall és becsukta az ajtót.

Liftbe szálltunk és csak a csarnokba szálltunk ki ahol most már nem volt annyi ember. Viszont Mr.Anderson szokás szerint a helyén volt. Gondolom egész nap nem mozdul a helyéről és mindig ő fogadja a látogatókat és az új vendégeket.

- Mr. Andersont már ismered- mutatott a férfira aki most telefonált és észre sem vettem. Válasz helyett bólintottam egyet és tovább mentünk- Jó ha betartod a szabályait mert akkor normális, de ha megszeged akkor jaj neked- tanácsolta én pedig magamban elmosolyodtam. Mintha Miss. Newman hasonmása lenne csak férfiban.

Észre sem vettem, hogy már ki is értünk a medencéhez ahol csak úgy nyüzsögtek az emberek.

- És itt volnánk. Palm Woods legeslegjobb helye- tárta szét a karját Kendall és a napozók felé vette az irányt. Amikor talátunk öt szabad helyet egymás után lefeküdtünk.

Ez aztán az élet. Süt a nap, limonádé, barnulok és életem az életem. Naominak és Lizzynek igaza volt. LA tényleg király hely !

- Srácok, csajok- Carlos mint a villám úgy ugrott fel ülő helyzetbe és elkezdett bámulni három csajt akik épp most mentek el előttünk. Első ránézésre rögtön megállapítottam, hogy nagyon be vannak magukkal képzelve. Mint a hárman egyszerre mentek és egy asztalhoz ültek le és kacarászni kezdtek. Londonba őket simán plázacicáknak hívták és szerintem ez itt is így volt. Mini szoknya, magassarkú cipő, üres agy. A társadalmi létra utolsó előtti lépcsőfokán vannak. Náluk már csak a ribancok a rosszabbak.

- Kik azok a plázalibák?- húztam el a számat és kicsit lehúztam a napszemüvegem.

- Plázalibák?- kérdezett vissza értetlenül Logan.

- Titek fiúkat az nem érdekel, hogy  van-e a lánynak agya. Nektek a kinézet a lényeg, nem az ami belül van- magyaráztam őszintén és újra visszafeküdtem ellenben Logan áttült mellém.

- Ezt most tisztázzuk. Nekem nagyon is fontos a lány inteligenciája. Soha nem járnák, hogy is mindjam libákkal ahogy te szólítottad őket- kezdte magát védeni én pedig csak mosolyogtam a reakcióján. Hát persze, hogy nem fogja azt mondani, hogy nagyon is bejönnek neki ezek a lányok. Annál több esze van.

- Katie gyere ide- hallottam meg távolról Kendall hangát és unottan felálltam. Rögtön észre vettem, hogy mellette áll egy szőke hajú lány. Ha nem tévedek Ő Christin mivel nagyon hasonlított a képen szereplő lányra.- Christin Ő itt a kishúgom Katie. Katie Ő itt Christin Tylor a barátnőm- mutatott be egymásnak én pedig kezet nyújtottam, de Christin nem fogadta el ezért gyorsan visszahúztam. Úgy látszik valaki nem ismeri a modort.

- Szia Kendall már sokat beszélt rólad. Nem tudtam, hogy ilyen fiatalka vagy még- villantotta ki fogsorát és úgy beszélt. Fiatalka ? Most ez komoly? Jesszus milyen beszéd ez már. Meg egyébkén is nem is vagyok kicsi.

- Én is örülök, hogy megismerhetlek- válaszoltam gúnyosan.- Képeken nem így nézel ki ott úgy látszik rengeteg photoshopot használnak- tettem még hozzá mire a cicababának rögtön arcára fagyott a mosoly. Hatalmasokat pislogott és nem tudott szóhoz jutni.

- Mi megyünk fel- szólalt meg gyorsan Kendall, küldött felém egy csúnya nézést és elhúzta Christint. Most mit izél, ennek a csajnak még a szeme sem áll jól.

- Katieeee- ordította Carlos és hirtelen azt vettem észre, hogy a vízben vagyok és csupa víz. A legtöbb lány a helyemben sikítozott volna, én ellenben röhögőgörcsöt kaptam és élvezettel néztem ahogy Carlos egyesével rántsa bele Jamest és Logant is a vízbe és kezdjük el egymást szöktelni.

8.-Azt hittem már éretten gondolkoztok

Csövi ! Itt az új rész nyugodtan komizhattot nem sértődök meg érte :) Nem lett valami izgis rész, de hát ezt kell szeretni...


- Katie jó hír- rontott be anya a szobámba mikor épp kész voltam az öltözködéssel. Mikor be akart lépni a szobámba hirtelen megtorpant az ajtóban és szörnyülködve nézett körül.- Itt meg mi történt?- kérdezte csodálkozva és elhúzta a száját a ruhákon ami szana-szét hevert a padlón, az agyon a szekrény pedig szinte teljesen üres volt.
- Tudod az úgy volt, hogy épp fel szerettem volna öltözködni mikor berontottak a szobába Carlosék és...- kezdtem el magyarázkodni és a hajamba túrtam mikor anya felemelte a kezét, hogy fogjam be.
- Ne folytasd tudom mi történt ezután.- szakított félbe én pedig csak elmosolyodtam. Hát igen nem újdonság neki, hogy mi történik ha ő nincs otthon. Pedig tényleg ez az egész tíz perc lefogrgás alatt történt. 
- És mi a jó hír?- tértem el a témáról, hogy kíméljem az idegrendszerét. Nem könnyű öt tinédzerrel elbírni.
- Ja persze- kapott hirtelen észhez és folytatta- Beszéltem az igazgatóval, így hétfőtől te is mehetsz- újságolta lelkesen én pedig csak elhúztam a számat.
- Remek- próbáltam boldogan mondani, de tudta nagyon jól hogy nem vagyok az. Azt hittem, hogy itt meg fogom úszni Kendall miatt, de tévedtem méghozzá hatalmasat.
- Húgi kész vagy már ?- rontott be a szobámba Kendall de mikor megpillantotta anyát megfordult és el akart iszkolni, de anya gyorsabb volt és elkapta a kezét.
- Ne olyan gyorsan fiacskám !- húzta vissza a szoba közepére és mellém állította- Hol a három jómadár?- húzta fel a szemöldökét mire Kendall csak vállat vont. Szerintem rosszul tette anyával nem jó újjat húzni és ezt nagyon jól tudja. Ráadásul a rendetlenséget pedig szó szerint rühelli és az én szobámba most az van.- Rendben majd ide jönnek maguktól is.- bólogatott és már magához beszélt- JAMES, CARLOS, LOGAN SÜTI !!!- ordította el magát mire a három srác mint a tornádó, úgy futott be a szobámba. Az eszem eldobom ezek az édességért még ölni is képesek lennének.
De mikor beléptek ők is Kendall példáját akarták követni, anya azonban most is ügyesebb volt. Egy hirtelen mozdulattal becsapta az ajtót előttük és felénk mutatott. Mind a hárman lehajtották a fejüket és úgy álltak mellénk. 
Esküszöm mint az oviban. 16 éves vagyok és anya még mindig azt hiszi, hogy ezzel a stílussal elérheti amit akar.
- Hol a süti?-nézett körül Carlos én pedig csak homlokon csaptam magam.
- Sütit akarsz? Megkapod ha ez a szoba ragyogni fog- parancsolta anya.
- Nekem ehhez semmi közöm- védte magát James mi pedig csúnyán ránéztük- Ti kezdtétek az egészet. Mrs.Knigh én csak nyugodtan csináltam a hajamot amikor befutott Logan kezében Katie ruháival- most komoly? Komolyan árulkodik? Dedós !
- Nem teljesen úgy volt- ellenkezett Logan és elpirult. Ó a kis jó fiú. Vajon ki volt az aki berontott a szobámba.- Katie kezdte az egészet !- tessék én meg még Őt akarom védeni. Anya kérdően rámnézett én pedig tudtam, hogy ezt úgysem úszom meg úgyis addig kérdezgetne míg el nem mondom neki az egészet.
- Oké elmondom- adtam meg magam és elkezdtem magyarázkodni- Szóval miután megreggeliztünk bementem felöltözködni, de mikor a fürdőbe értem észre vettem ,hogy nincs fogkrémem és gondoltam kérek kölcsön valamelyikőjüktől és mivel Logan szobája közvetlen az enyém mellett van benyitottam...
- Kopogás nélkül- tette hozzá Logan én pedig csak unottan megforgattam a szemem.
- Igen kopogás nélkül és hát...- és hát Logan ott állt előttem egy szál alsógatyában. Még most is magam előtt látom a testét. Isten milyen kockás hasa van ! Nyugi Katie megegyeztünk, hogy elfelejted. - és hát Logan volt olyan rendes és nekem dobott egy párnát amiért nem kopogtam- fejeztem be a mesélést Logan pedig értetlenül nézett rám. Ravaszul elmosolyodtam mikor rámnézett ő pedig csak bólintott.- Ezután pedig jött Carlos és Kendall és ők is beszálltak.
- És nyertem !- bokszolt a levegőbe Carlos.
- Azt hittem már éretten gondolkoztok- csóválta meg a fejét anya- Kiskorotokban szoktátok ezt csinálni.
- Mindig azt mondod, hogy milyen hamar felnövünk- tárta szét a karját Kendall.
- Igen, de akkor sem kell úgy viselkednetek mint az ovisoknak- nézett rá anya.
- Oké megígérjük, hogy többet ilyet nem csinálunk- szólalt meg James és ránk nézett mi pedig hevesen bólogattunk.
Őszintén szólva ebben nem voltam olyan biztos. Egyikünk sem arról volt híres, hogy betartsa a szavát és abban sem voltam biztos hogy érett az eszük. Könyörgöm csak rá kell nézni Carlosra. Normális 17 éves fiúk nem hordanak hoki sisakot csak akkor amikor a pályán vannak. Kendall lehet felnőttesen néz ki, de az esze olyan mint egy ötévesé, jó tényleg neki vannak a legjobb ötletei de nem a jó magaviselettről híres. James pedig megy a többiek után. Nem érdeli semmi csak a haja álljon mindig tökéletesen és az acának ne legyen bántódása. Logan pedig...hát Ő róla már nem tudom mit mondjak. Amikor végre lenyugodott a hasamban lévő szörnyeteg amit még mindig nem sikerült kiderítenem mitől lett, lenyugodott volna akkor megláttam Logan alsógatyában és újra vissza tért. Sőt most még rosszabb lett mert egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a látványt. És ha ez mind nem lett volna elég tudjátok mit csinált elkezdett zavartan mosolyogni. Olyan mosolyt még soha nem láttam az arcán. Váá nagyon szexy volt, tuti azt varázsolja elő mikor csajozik mert akkor nem tudnak neki ellent állni.
Katie már megint mit csinálsz? Logan tiltott gyümölcs azt te is tudod. Na álljunk meg egy szóra, véletlenül nem a tiltott gyümölcs a legédesebb ? És egyben a legfinomabb is...

7.-Láss csodát így állt össze a Big Time Rush

Szióka ! Íme friss rész. Nincs hozzás sok hozzás fűzni valóm, csak annyi h komizzatok :)


- Jó reggelet ! Na milyen volt az elsé LA-i éjszakád ?- na igen drága Kendall ez volt a legjobb kérdés amit feltehettél mikor beléptem a konyhába, persze már mindenki fennt volt kivéve én. És most jön az, hogy válaszolnom kell. De mit? Nézzük a lehetőségeket. Megmondom az igazat, hogy a fél éjjel végigbeszélgettem a legjobb barátjával és élveztem. Érted élveztem  ! Ha tehetném minden éjjel ezt csinálnám és akkor végre lenyugodna a hasamban lévő szörnyeteg ami éjszaka óta nem tud nyugodni. Ha ránézek Loganra újra eszembe jutnak azok a dolgok amiken éjjel járt az eszem miután lefeküdtem. És azokban a dolgokban nem volt rajta ilyan sokrétű ruha és nem is volt ennyire zavarban. Várjunk csak zavarban? Na tessék már képzelődök is. Oké asszem maradok a jó öreg bevállt módszernél a hazudásnál.
- Végig aludtam mint a bunda- válaszoltam egy halvány mosollyal és leültem Carlos mellé aki már javában majszolta a gabonapelyhét.
- Tényleg én meg már azt hittem honvágyad lesz vagy valami- úgy látszik nem képes leszállni a témáról. Válaszoltam a kérdésére szóval hagyjon békén.
- Azt vártad, hogy azt mondom milyen mozgalmas éjszakám volt ?- húztam fel a szemöldököm, Logan pedig ebben a pillanatban félrenyelt és elkezdett köhögni. Mi van ő nem ismeri azt a szót hogy hazudás? Én próbálom magunkat kihúzni a csávából ő meg elkezd fulákolni. Áruló !
- Haver jól vagy?- nézett rá ilyedten Carlos és teljes erőből hátba vágta mire a szerencsétlen áldozat kis híján lefejelte az előtte heverő zabpelyhet.
- Kössz de inkább nem kérek többet a segítségedből- köhögött még mindig Logan és eltolta a tányérját és többet rá sem nézett. Úgy néz ki nem csak nekem volt mozgalmas éjszakám.
- Katie mit akarsz ma csinálni? Gondoltam megmutathassuk PalmWoods meg ilyenek, hisz ma úgyis szombat van és nincs se suli és Gustavo sem fog zaklatni- vázlalta fel a program lehetőségeket Kendall én pedig figyelmesen hallgattam, elég jól hangzott mivel már szívesen megismerkedtem volna az itt élő emberekkel mégha a többségük szupersztár is volt.
- Jó ötlet, én úgysem leszek otthon mivel az iskola ahová a fiúk járnak megengedte, hogy ma beszélhessek vele. Ha szerencsém van és eltudom intézni akkor már hétfőn te is mehetsz velük iskolába- dicsekedte boldogon anya a jó hírt és már fel is állt az asztaltól. Engem pedig villám csapásként ért a hír. Vajon amit előbb mondott komolyan gondolta, vagy még mindig álmodok?
- Iskola ? Te az előbb azt mondtad, hogy hétfön suliba kell mennem?- kérdeztem vissza és elkezdtem gúnyosan nevetni- Ez jó ! Egy percig komolyan elhittem amit mondtál- fogtam a hasamat a nevetéstől közben pedig nem tűnt fel, hogy senki nem nevet velem- Tudod hol rontottad el ? Amikor azt mondtad, hogy a fiúkkal kell mennem iskolába- Itt én is felálltam és mellé álltam és végre észre vettem, hogy mindenki komoran néz rám. Rögtön abbahagytam és ilyedten ránéztem anyára- Na ne. Ugye ez nem igaz Ők sztárok nekik nem kell iskolába járniuk.
- Katie ébredj végre fel ez nem álomvilág hanem a valóság- simította meg anya az arcom megfogta a táskáját elmondott egy sziasztokot és már el is ment. Csüggeten ültem vissza a helyemre és érdeklődve ránéztem a szupersztárokra akik nem is tűntek annak. Mindenhol az volt milyen jó életük van a sztároknak, mindent megengedhetnek maguknak azt csinálnak amit akarnak. Akkor az én bátyámék miért nem?
- Komolyan iskolába jártok?- tértem rögtön a lényegre és végigmértem őket. Most már tényleg kíváncsi vagyok az igazi életükre, hogy valójában milyen sztárok is ők.
- Köszönd a drágalátos bátyádnak- szólalt meg James én pedig érdeklődve ránéztem- Kendall ugyan is csak úgy ment bele ebbe az egészbe, hogy normálisak maradunk.- válaszolta és összekulcsolta a kezét közben pedig küldött egy dühös pillantást az említett felé.
- Nem értem- csóváltam meg a fejem.
- Pedig nagyon egyszerű- csapta össze a kezét James- Ugyan is az, hogy most mind a négyen itt vagyunk az Kendall ötlete volt. A Big Time Rush nem lenne ha Ő nem találta volna ki- mondta ki végül mire nekem ezer kérdés csúszott be az agyamba. Azt hittem a bandát négyen alapították és mind akarták.- Gustavo Rock elindult egy világ körüli meghallgatásra mivel 10 év után újra vissza akart kerülni a csúcsra és ehhez kellett találni egy tehetséges embert aki lehett énekes, énekesenő vagy...
- ...kutya- tette hozzá Carlos mire én csak megforgattam a szemem unalmasan. Már vártam Carlos értelmes hozzászólását, de úgy látszik észrevette, hogy nem vettem be amit mondott- Mi van te nem olvastad el mit írt Gustavo az egyik újságba? Még a címlapra is került azzal, hogy még egy kutyából is képes sztárt csinálni- mesélte úgy mintha tök normális lenne és a világ tele lenne ugató éneklő kutyákkal.
- Mind egy nem ez a lényeg. Gustavo Minnesotába is eljött és akkor megpillantottuk a tévében, hogy várják a jelentkezőket- folytatta tovább James és teljesen bele élte magát- Én persze kaptam az ötleten mivel mindig is szerettem volna énekes lenni a srácok pedig eljöttek velem. A válogatás végére értünk oda már csak mi voltunk mikor elénk jött Kelly Gustavo aszisztense és egyben a világon egyetlen személy aki ért a nyelvén. Negyven ezer embert hallottak már és még mindig nem találták meg azt akit ők akartak. Így Kelly nem csak nekem adott papírt hanem Kendallnak, Logannak és Carlosnak is. Megjegyzem mind a hárman azt sem tudták mit keresnek ott. És elkezdőtött a válogatás egyesével mentünk be...- emlékezett vissza James és a távolba bámult.
- Nem engdte befejezni a rapszámomat. Azt mondta, hogy ilyet bárki tud- borzongott Logan és próbálta elfelejteni az ő számára kellemetlen helyzetet- Pedig tényleg jó voltam !- vágott mérgesen az asztalra én pedig csak bólogattam, hogy hiszek neki. Igazat megmondva eddig fogalmam se volt róla, hogy Logan tud rappelni.
- Könnyen megúsztad. Kellynek úgy kellett visszafognia nehogy nekem ugorjon- vette átt a szót Carlos vigyorogva. Jellemző. De ahogy ismerem Carlost jobban örült volna nekik ha ez a bizonyos Gustavo neki támad és összeverekedhettek volna.
- És végül jöttem én- újra Jamesen volt a sor és örömmel vette átt a szót és élvezte a helyzetet, hogy mindenki őt figyeli- A srácok belopóztak a terembe, hogy hallgassanak meg. És ekkor jött a borzalom !- a srác hangja elcsuklott és látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát. 
- Mi bajod? Ilyen borzalom történt vagy mi?- néztem rá vigyorogva mert a többieknek is fülig ért a szája.
- Azt mondta nekem, hogy tehetségtelen vagyok ! Én a tökéletes James Maslow tehetségtelen. Könyörgöm akkor, hogy lehet az, hogy mindenki megőrül értem mikor meglát ?- háborott fel James és tenyerébe temette az arcát. Igen Jamesnek sorszor nagy az egója, de hát hozzá kell szokni.
- Oké ez mind szép és jó, de még mindig nem értem miért Kendall a hibás amiért megalakult a BTR?- tártam szét a kezem és vártam, hogy végre valaki folytassa a mesélést. Nagyon izgis volt így végig hallgatni az egész banda megalakulását.
-  Egyszerű mikor Kendall meghallotta, hogy Gustavo tehetségtelennek nevezett elő ugrott és elkezdett vele veszekedni végül pedig arcába énekelte vagyis ordibálta a híres Patkány dalt- fejezte be Logan mire én vigyorogva ránéztem Kendallra. A patkány dalt még kiskorunkba találtuk ki ami szó szerint egy sértő dalocska volt.
- Patkány dal he?- kacsintottam egyet mire mind ketten hangos nevetsésben törtünk ki.
- Tök mindegy. Gustavonak megtetszett és Kendall el akart hozni magával ide, de ő ellenkezett- James végre megnyugott és újra folytatta- Sztárt akart belőle csinálni, de ő nem akart minket itthagyni.
- Ez szép volt tőled- néztem rá meghatottan. Lehetett volna szóló énekes, maga élvezhette volna a sikereket Ő mégis inkább a barátait választotta.
- Szar lett volna magam itt. Így megmondtam Gustavonak, hogy belőlem magam nem eszik- szállt be a beszélgetésbe Kendall is.
- Huhú emlékszek a csávó tiszta idegbaj lett. Széttörte a teáscsészét és az autója egyik üvegjét is- vigyorogta Carlos ami szerintem nem volt ennyire vicces. 
- Viszont ha anyira akar akkor csináljon belőlünk egy együttest. És láss csodát így állt össze a Big Time Rush- fejezte be a mesélést Kendall én pedig nem tudtam szóhoz jutni.
- Igen és megfogadtuk, hogy ugyan olyanok maradunk mint Minnesotában. Nem szállunk el a sikertől és átlagos életet fogunk továbbra is élni- csapta össze a kezét Logan.
- Amibe az iskola, a takarítás a szemét kivétel és még több ocsmány dolog bele tartozik- emlékztette őket James. 
Szerintem ez említésre méltó mivel nem sok sztár mondhatja el ugyenezt magáról. Sőt majdnem mindenki elzüll és így kerülnek bele a süllyesztőbe.

6.- Álom

Helllo ! Íme itt az új rész melyben vissza tekinthetünk főhőseink múltjába, hogy miért is alakult minden így ahogy van. Nem lett annyira izgis rész, de azért örülnék a komiknak :D


Logannak hála nyugodtan el tudtam aludni. Fiú létére azért ért a lányok nyelvén ami negy szó. Hisz hozzá képest én egy senki vagyok szóba sem kéne velem állni még akkor sem ha Kendall bátyám. Sokkal szebb lányok veszik körül nap mint nap és akár melyikkel járhatna. Igazat megmondva Ő volt az egyetlen akin soha nem igazodtam ki. Vajon tényleg ilyen jófiú vagy csak a világnak mutatja ? Soha az életemben nem láttam még dühöngeni mindig csöndesen visszavonult és segített ott ahol tudott ezért is ő volt az akiben a legjobban megbíztam. Hogy gondoltam - e már arra, hogy mi lenne ha egyszer járnánk? Igen áttfordult már az agyamon, de mindig ott jutottam ki, hogy akkor tönkre menni a gyerekkori barátságunk és lehet, hogy még a banda is megsínlené. Szóval inkább nem is gondolok rá és hagyok mindent úgy ahogy eddig volt.


/2001 December- Minnesota/
Minnesota soha nem a meleg éghajlatáról volt híres. A nyarak melegek voltak, de nem olyan melegek hogy izzadni lehetett a hőségtől. Ellenben ha tél volt az kegyetlen volt. Ez a város inkább a hidegről volt híres és télen rengeteg turista látogatta meg, mivel a környéken minden évben itt hullott le a legtöbb hó. Akik itt laktak mind profi szinten tudtak síelni, korcsolyázni és hírhedt sport volt a hoki. Nem csak a fiúk, felnőttek játszottak hanem a lányok is ugyan úgy. Hisz mit lehet csinálni állandóan bent a házban? Igaz kint fagyott és állandóan hordta a havat, de rengeteg móka volt a szabadban. 
Így voltak ezzel a Knight gyerekek is. A legkisebb Katie alig tudott menni mikor először megpillantott bátyját korcsolyázni a közeli tavon. Kendall öt éves volt mikor megkapta első jégkorcsolyáját és már ment is kipróbálni viszont egymagában nem volt nagyon élvezetes. De nem tehetett más húga még túl fiatal volt, barátai pedig nem nagyon voltak. Három évet kellett várnia mikorra megtörtént a csoda. Az iskolába új gyerek érkezett aki Texasból költözött ide. Szegény fiú mikor belépett az osztályba megszeppenten nézett körül és nem tudta mi tévő legyen. Kendall abban a pillanatban tudta, hogy a fiúnak segítségre van szüksége ezért jobbnak látta ha szárnyai alá veszi.
- Szia gyere nyugodtan ülj le mellém- szólította meg a barna hajú fiút és a mellette álló üres székre mutatott. A fiú tétovázott de aztán bizonytalanul bólintott és helyet foglalt.- Egyébként Kendall Knight vagyok- mutatkozott be a szőke hajú fiú és barátságosan rámosolygott újdonsült padtársára.
- Oh...helló én Logan vagyok. Logan Henderson- nyújtott kezet mire az elfogadta.
Ettől a pillanattól kezdve Kendall és Logan barátok lettek. Szerencséjük volt mert csak egy utca választotta el őket a házuktól így szinte minden pillanatban együtt lehettek. Hamar kiderült, hogy Logan úgy szintén él- hal a hokiért mind Kendall.
A két fiúhoz hamar csatlakozott még két srác akikkel egy büntetsében töltött unalmas órákat voltak. Hát igen Carlos Pena nem éppen a jó magaviseletéről volt híres. A szülei győztek hetente bejárni az igazgatóiba. Mint aztán később kiderült a fiú azért volt annyira elven mivel nem voltak rendes barátai és állandóan unatkozott egyedül. Ez a probléma aztán megoldódott mikor megismerkedett Kendallal és Logannal. Carlos egy csapásra jobb gyerek lett. Igen még mindig voltak vicces húzásai, de legalább már volt kivel elfoglalnia magát.
James ellenben maga volt a tökéletes gyerek. Szófogadó volt sőt túlságosan is és ezért kiközösítették. Kendallék egyszer a parkban megvédték és úgy jöttek rá, hogy James Maslow nem is olyan elkényesztetett gyerek mint amilyennek tűnt.
És ezzel egyidejűleg összeálltak egy csapattá és szinte minden idejüket hokizással töltöttek. 
Na igen, de volt egy kis bökkenő. Kendallnak volt egy kishúha aki két évvel volt tőle fiatalabb. Katie nem a szófogadásról volt híres és szeretett jó nagy hisztiket lenyomni a szüleinek ha valamit nem úgy csináltak ahogy ő akarta. Katie csak akkor volt nyugton ha bátyjával lehetett mivel őt szerette a legjobban és ez a helyzet kölcsönös volt. Kendall mindent megtett húgának, hogy az vidám és boldog legyen. És ha ez még mind nem lett volna elég a kislánynak Katie,  a bátyja mellé kapott még három testvért. Hisz ahogy mondtam Logan, Carlos és James és Kendall minden szabadidejüket együtt töltötték. Ezáltal Katie is hozzájuk nőtt a fiúk pedig örültek neki, hogy lány is van közöttük.
***
Katie épp, hogy nyolc éves lett volna mikor Mr.Knight meghalt egy autóbaleset következtében. Épp a Karácsonyi ünnepek közeledtek amikor megtörtént a szomorú eset. Az egész család gyászba borult és ez még nem volt minden.
- Gyerünk Kendall add oda a korid én is ki akarom próbálni- a baleset után néhány héttel volt mikor a gyerekek újra kijöttek a tóra. Próbáltak úgy viselkedni mintha semmi nem történt volna, de nem ment nekik. Hisz rettentően szerették az apjukat és még soha nem ünnepelték a Karácsonyt hármasban. Az anyjuk éjjelente álomba sírta magát és ha kiléptek az utcára ott is mindenki sajnálattal nézett rájuk.
- Katie soha az életedben nem volt a lábadon. Ráadásul veszélyes is- ellenkezett a bátyja és ráhúzta a lábára a kopottas korcsolyát. Felállt és sajnálkozva ránézett a kislányra- Szívesen oda adnám, csak nem akarom, hogy valami bajod legyen és anya még szomorúbb legyen- szólalt meg újra és viccesen összekócolta a kislány haját mire az hangosan felnevetett.
- Tudom- sóhajtott és bele ült a hóba és onnan figyelte barátait. Abban reménykedett, hogy ebben az évben végre ő is megtanul korizni és a barátaival hokizhat. Ha az apja nem halt volna meg akkor Őt is ugyan úgy megtanította volna mint Kendallt. 
- Mit búslakodsz itt Katie- huppant le mellé egy fiú és lehúzta a cipőjét. Logan mindig is szerette a lányt, de nem úgy mint egy barát. Logan egy évvel volt idősebb tőle és szinte mindig ott volt Katie mellett ezáltal nem is csoda, hogy ragaszkodott hozzá. Fogalma sem volt róla, hogy mi az a szerelem, csak tudta hogyha ez  az amit ő érez mikor Katie a közelében van akkor nagyon jó érzés.
- Kendall nem enged korizni- panaszolta szomorúan mire a fiú közelebb húzódott hozzá.- Azt mondja, hogy veszélyes. De én nem vagyok félős.
- Hát persze , hogy nem vagy. Te vagy a legbátrabb kislány akit ismerek- vigasztalta. 
- Tényleg Logan? És mond csak hány lány barátod van rajtam kívül ?- szögezte neki a kérdést mire a fiú csak nyelt nagyot. Katie pedig elnevette magát a reakción. Logan soha nem tudott hazudni.
- Nem mind egy ? Jobban szeretem ha nevetsz- válaszolta őszintén mire a lány küldött felé egy hatalmas mosolyt. Logan már azt is tudta, hogyan fogja felvidítani a lányt- Tudod mit? Ha Kendall nem enged korizni majd én megtanítalak !- ajálkozott mire Katienak rögtön felcsillant a szeme.
- Komolyan?- kérdezte csillogó tekintettel.
- Aha megígérem- bólintott rá.
Persze nem lett belőle semmi. Mivel ez utáni napon Amy Knight kapott egy levelet, hogy megszűkültek bevétel gyanánt. Az asszonynak nem volt más választása egyik gyerekét be kellett iratni egy bentlakásos iskolába Londonba. Mivel Kendallt akkor vették be a városi hoki csapatba és ezáltal kapott némi támogatást kétség sem fért, hogy melyikőjük megy. 
Katie soha nem volt az a síró fajta. Fájt neki, hogy el kell mennie otthonról, de nem akarta még jobban fájdítani anyja szívét. 
De mikor elé állt Carlos, James és Logan akkor tudta hamarosan el fog törni az a bizonyos mécses.
- Itt hagysz minket pelenkás? Most már kivel fogom ugratni az embereket- ölelte meg Carlos- Senki nem olyan bátor mint te.
- Csak nem fogsz meghalni nélkülem- válaszolta mosolyogva és nagyokat nyelt.
- Jaj Katie csendes lesz nélküled Minnesota- ölelte meg James is mire a lány összekócolta a fiú haját. James rögtön eltolta magától és már fésülte is meg.
- Szokj le erről a szokásodról, mert nem fiúknak való- kacsintott egyet mire James csak bólintott.
És akkor lépett Logan elé. A fiú mikor megtudta, hogy Katie elmegy szinte kicserélték. Mosolyt nem lehetett látni az arcán és állandóan lógatta az orrát.
- Hé Logie nem örökre megyek el- vigasztalta a fiút és magát is. Fogalma sem volt róla mikor jön vissza.
- Katie ugye nem felejtesz el- és megtörtént az amit eddig nem mert megcsinálni magához húzta a lány és szorosan megölelte. Katie nem bírta tovább a könnyek patakokban folytak az arcáról és csak szorította a fiút.- Szeretlek- Ez volt az a szó aminek nem volt akkor még semmi jelentősége és lehet soha nem is lesz. Hisz gyerekek voltak még és az évek alatt sok minden megváltozik . Felnőnek és megtapasztalják milyen az igaz szerelem. De egy valamit nem fognak elfelejteni : Az első szerelemet !


/Jelen/
Zihálva nyitottam ki a szemem és néztem körül a szobámba ahova a nap sugarai besütöttek. Csak álom. Egy olyan álom ami egyben a valóság is volt.

Kicsi Logan :)

Carlos

James

Kendall

5.- Most már úgysem szabadulsz meg tőlem

Hola! Íme itt a frissz rész és ebben már van egy kis izgi is amiből elég sok minden kiderül. Mármint a párosításról. Előző részhez köszi a komikat és a látogatókat. Remélem ennél a résznél sem csalódok és kapok sok komit :D


Emlékeztek amikor azt mondtam, hogy milyen boldog voltam mikor anya és Kendall újra mellettem voltak ? Hazudtam, mivel így hogy Logan, James és Carlos körüllöttem ül sokkal jobb. Újra azt érzem, hogy visszakerültem Minnesotába és kisgyerek vagyok. Nevetünk Carlos viccein elkezdjük egymást párnákkal verni közben pedig ugratjuk egymást, anya pedig távolról néz minket mosolyogva.
8 év telt el azóta mióta láttam őket hazudnák ha azt mondanám nem változtak, hisz én magam is változtam. Már nem hagytam hogy csak rajtam nevessenek hanem inkább én voltam a fő gyújtogató. Vigyorogva hoztam elő régi cikis sztoriainkat, boldogan kócoltam össze Logan tökéletesre zselézett haját, állandóan Kendallt bökdöstem és le sem lehetett vakarni az arcomról a mosolyt. És ez nem csak olyan mosoly volt, hogy muszájból csináltam, hanem ez az a mosoly volt ami a szívemből jött. Boldog voltam, de most tényleg. 
Hisz ki ne lenne az ha négy ilyen eszeveszetten dögös pasi ülne körülötte. Oké azért van mint még fejlődniük. Nézzük csak sorjába. Ugyebár itt van a mi kis Carlosunk aki félig spanyol és ezáltal gyönyörű napbarnított bőre van. Ha nem ismerném simán rámondanám, hogy néger. De most komolyan olyan szép barna bőre van, hogy irigylem tőle és már kiskorától. Most, hogy felnőtt csak még jobban nézett ki miatta. Fekete haja és fekete szeme öszhangban van állandóan mosolygós arcával. Csak egy hibája van : Carlos nem a magasságáról híres. Körülbelül ugyan akkora mint én. De nem baj neki ezt el lehet nézni mert aki életében csak egyszer beszélt vele az is egy órát nevet rajta. 
De nézzük tovább. Amióta Jamest megláttam azóta ha jól számoltam több mint tízszer igazította meg a haját és háromszor ment a fürdőbe, hogy nézhessen bele a tükörbe. Igen tipikis szépfiú akikért a lányok megvannak halva. Ezáltal beképzelt és azt hiszik magukról , hogy Ők a tökéletes pasik. Pedig ha tudnák mekkorát tévednek. Semmivel sem különböznek azoktól a srácoktól akik nem nézegetik magukat annyiszor tükörben. Én személy szerint utálom az ilyeneket. Még szerencse, hogy James nemtartozik a beképzeltek közé. Szerintem ha nem lennének a többiek James nagyon beképzelt lenne, még szerencs hogy idejében meg lett fogva. 
Na és ugyebár itt van a mi kis Loganünk az igazi szépfiú számomra. Barna felzselézett haj hozzá csokibarna szemek és kisfiús arca. A tökéletes pasi a legtöbb lány számára. Most komolyan láttátok már őt mosolyogni? Ha nem sürgősen nézzetek utána mert rettentő cuki . Nincs olyan csaj aki ellent tudna neki állni és ha ez még nem elég rettentő inteligens és ért a viccekhez is.
Gondolkozásomból az zökkentett ki mikor fejbe talált egy párna. Zavartan pislogtam körbe és észrevettem , hogy a srácok épp egy hatalmas csata  közepén tartanak. Párnák repültek szanaszét James pedig próbálta a haját védeni közben pedig jajgatott.
- Carlos mi a szösznek van a fejeden egy hoki sisak?- csúszott ki hirtelen a számon mikor észrevette, hogy egy fekete sisakot visel a fején és úgy hadonászik össze-vissza.- Tudtommal nem hokizunk.
- Tudod mennyi mindentől védett már meg?- kérdezte azzal levette a fejéről és megpuszilta. Próbáltam nem elnevetni magam nehogy megsértődjön. 
- Igen megvédett mivel a viselője állandóan a falnak fut, fejeseket ugrik a medencébe- sorolta Logan én pedig hihetetlenkedve hallgattam. Épp eszű ember nem csinál ilyeneket. Várjunk csak mikor mondtam Carlosról azt, hogy éppeszű?- Úgyhogy jó, hogy a fején van.
- Értem- válaszoltam és kinéztem az ablakon. A nap már félig lemenőben volt és én csak most jöttem rá, hogy még nem voltam a városban, sem lent a medencénél.- Oké ki jön felfedezni velem a várost?- pattantam fel és összecsaptam a kezem. A várt hatás elmaradt. Senki még csak meg sem mozdult.
- Mégis hová akarsz menni ilyenkor?- nézett rám Kendall és mellém állt.
- Hétvége van, szóval szórakozni- válaszoltam egyszerűen. 
- Hisz csak most jöttél, rengeteg időd van még körülnézni- ellenkezett én pedig csúnyán ránéztem. Anyára éppen, hogy csak ránéztem már is tudtam, hogy bátyámmal ért egyet- Majd holnap megmutatjuk Palm Woodst- ajálkozott én pedig dühösen vágódtam vissza a kanapéra. Senki nem szólt semmit csak nézték a jelenetet.
- Oké legyen- egyeztem bele- De oda megyünk ahova én mondom- adtam ki a parancsot és elkezdtem gonoszul vigyorogni. Nem fogom engedni, hogy úgy ugráltassanak ahogy ők akarják. Már nem ! Felnőttem nem kellenek az ostoba gyerekes szabályai.
- Megbeszéltük- bólintott és kezet fogtunk.
Ez után még beszélgettünk, de most már csak a bandáról, hogy milyen is világsztárnak lenni. Elég érdekesnek hangzott, de én még mindig nem lennék a helyükbe. A rajongóktól még a hideg is kiráz. Ráadásul szar hangom van a táncoláshoz pedig tehetségtelen vagyok. Egy dolog ami menne az a színészkedés mivel remekül tudok hazudni. Igen büszke vagyok rá, mivel sokszor húzott már ki a bajból.
Éjfélre járhatott már az idő mikor elálmosodtunk és már a témából is kifogytunk ezért jobbnak láttuk ha elmegyünk lefeküdni.
A szobámba lépve rögtön elhúztam a számat. A rózsaszín falak még sötétben is buzerálják a szemem ráadásul ezek a gyerekes bútorok. Vállat vontam és beléptem a fürdőszobámba ahol lezuhanyoztam és felvettem a pizsim. Vissza térve a szobámba még utoljára kipillantottam az ablakon. LA-ban még éjjel is zajlott az élet. Malibu fényesen ragyogott, az autók zaja pedig hangosan zúgott. 
-Ehhez hozzá kell szoknom- csóváltam meg a fejem és belemásztam újdonsült ágyamba ami nagyon kényelmes volt. De nekem nem segített az elalvásban. Csak forgolódtam az ágyon és próbáltam nem figyelni az autók zajára. Ami pedig a legnagyobb gondom volt, hogy hiányoztak a lányok. Lizzyvel és Naomival minden éjjel beszélgetni és nevetgélni szoktunk. De itt nincs olyan lény aki folytatná velem. A srácok már rég mélyen alszanak ki pedig nem mehetek mert eltévednék a városban. Sose hittem, hogy mondok ilyet, de most szívesen vissza mentem volna Londonba. Még Miss. Newman rikácsolását is elhallgattam volna mithogy itt feküdjek a sötétben magam.
Gondoltam egyet és felkeltem. Kiskoromban mindig segített ha itten egy meleg tejet lehet ez azóta is így van. Lassan kinyitottam az ajtót és zajtalanul kisurrantam a konyhába nehogy valamelyiküket felébresszem. 
Konyhába lépve felnyitottam a villanyt és kivettem a hűtőből egy doboz tejet és épp a poharat halásztam elő a szekrőnyből mikor ismét nyitódott az ajtó és megjelent előttem Logan. Aki nem úgy nézett ki mint aki épp alvajáró, sőt nagyon is ébernek tűnt.
Egy percig farkasszemet néztünk mikor végre megmertem szólalni mivel annyira megilyedtem mikor megjelent. Cseppet sem volt vicces, hisz azt hittem mindenki alszik erre fő  Ő megjeleneik pizsamában kócos hajjal a konyhaajtóban.
- Mi a szöszt keresel te fent éjjel kettőkor?- szögeztem neki a legértelmesebb kérdés közben pedig leraktam az asztalra a tejet és újra ránéztem.
- Én is ugyan azt kérdezhetném tőled- válaszolta. Jogos.- Nem tudsz aludni mi?
- Nem nagyon- sóhajtottam és elkezdtem tölteni a poharamat.- Kérsz? Kiskorunkba segíteni szokott elaludni- emlékeztem mire ő mosolyogva bólintott és leült egy székre pontosan velem szembe. Úgy látom már meg is találtam a beszélgető társamat. Néhány pillanatig csak iszogattunk mikor megszólalt.
- Minden éjjel fent szoksz lenni, vagy ez csak ilyen különleges eset?- nézett rám.
- Különleges eset- válaszoltam röviden, de aztán jobbnak láttam a folytatom- Vagyis jobban mondva nem vagyok hozzá szokva ehhez. Meg amúgy is mit hazudjak neked? Honvágyam van. Vissza akarok menni Londonba a barátnőimhez. Itt nincs senki aki beszélgetne velem esténként. - dőltek belőlem a szavak Ő pedig nem szakított félbe. Csak hallgatott és nézett.- Most gondolom hülyének nézel, hisz 8 éve nem láttam az anyám és a bátyám én mégis itt nyavajgok.
- Nem szerintem normális, hisz fél életedet Londonba töltötted természetes, hogy vissza vágysz- vigasztalt és küldött felém egy hatalmas mosolyt ami ebben a pillanatban rettentő jól esett.- De abban nincs igazad, hogy nincs kivel beszélgetned hisz itt vagyok én- mutatott önmagára én pedig elnevettem maga. Igaza volt tényleg itt volt, de Ő akkor is Logan a bátyám egyik legjobb barátja meg hát pasi.
- Tényleg beszélgethetek veled bármiről?- csillantak fel a szemeim mire ő meghökkent. Szerintem rájött miről beszélek.
- Öhm vagyis nyugodtan beszélgethetünk de van egy kis gond...Méghozzá az, hogy én fiú vagyok és tudom, hogy a lányok miről szoknak beszélgetni esténként- válaszolta zavartan és lehajtotta a fejét.
- Nyugi én szeretek veled beszélgetni úgy mint régen- nyugtattam meg mire Ő sóhajtott egy nagyot.- Térjünk rá más témára. Te miért vagy fenn? 
- Te tudnál aludni ha három hónapon keresztül minden nap más hotelban aludtál volna?- kérdezte.
- Nem.- csóváltam meg a fejem és ránéztem. Olyan volt mint régen mikor ketten beszélgettünk. Mindig is Logan volt a négy fiú közül akiben a legjobban megbíztam. Neki bármit el mertem mondani mert tudtam soha nem nevet ki. Vajon még most is ilyen lehet?- Majd hozzá szoksz, hogy szupersztár vagy.
- Ne hívj így !- vágta rá mérgesen- Én még mindig az vagyok aki voltam. Nem szálltam el a sikertől.- mondta mérgesen én pedig csak hallgattam. Igen Ő még mindig az a Logan aki régen volt.
- Akkor hívjalak inkább Logienak- húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Sokkal jobb- válaszolta vigyorogva- 8 éve senki nem hívott így. Már azt hittem ez alatt az idő alatt teljesen elfeledkeztél rólam. Féltem, hogy mi lesz ha újra találkozunk. Azt hittem egy teljesen más Katiet kapok vissza és nem azt akit megszerettem- mesélte komoran én pedig nem tudtam mit válaszoljak. Úgy látszott tényleg hiányoztam neki és várt rám. Eddig rajta vettem észre ezt először. Meg hát azért az se semmi, hogy Ő ismert meg először.
- Egy könnyen most már úgysem szabadulsz meg tőlem- na igen ez nagyon értelmes válasz volt tőlem.- Meg hát még van ugyebár egy ígérted is amit nem tartottál be- kulcsoltam össze a kezem és ravaszul mosolyogtam Logan pedig értetlenül nézett rám.- Mielőtt elmentem volna azt mondtad, hogy megtanítasz korizni és egyben hokizni is- emlékeztettem mire arcán megjelent egy hatalmas mosoly. Gondolom most már minden világos lett számára. Mivel én még mindig úgy emlészek rá mintha tegnap lett volna. Tudom ciki de még mindig nem tudok korizni és akkoriban sem tudtam. Ők pedig akkor kezdtek el hokizni én velem pedig nem játszott azért mert Kendall nem engedett rá a pályára.
- Állok elébe- válaszolta mosolyogva és megittuk az utolsó csepp tejet is a pohárból. Mondanom se kell, hogy most már elálmosodott és ahogy észre vettem Logan is így volt.- Ez még azért megismételhetjük- kacsintott egyet mielőtt belébett volna a szobájába. Válasz helyet bólintottam és én beléptem a szobámba. Mosolyogva feküdtem bele az ágyamba és rögtön elnyomott az álom...

4.-most jön az amikor nevetünk, de nem tudjuk hogy min.

Hellllo ! Az oldal túllépte a több mint 1000 látogatót. Nem semmik vagytok :) És végre a részben feltűnnek a fiúk is..lehet örülni vagy szomorkodni xD a kövi rész nem tudom h mikor jön mivel lebetegedtem de megpróbálom hamar. Addig is komikat !!!


Mikor berendezkedtem a szobámba már nem is volt annyira irritáló. Hisz lány vagyok és általában minden velem egykorú meg van halva a rózsaszínért, mégha ez a szoba hozzám képest túl gyerekes is. Azonban meggyőzött az erkély ami volt a szobába. A legjobb pedig az volt, hogy mikor kiálltál nem csak a Palm Woods medencéjéhez nézhettél le, hanem beláttad egész Los Angelest. És így napnyugtakor gyönyörű volt. Egy szóval meggyőztek. 
Vissza térve a nappaliba jobban szemügyre vettem mindent. Anya a konyhában vacsit csinált, de észre vettem ,hogy percenként rám néz és motyog az orra alatt. Szegénykém még mindig nem képes beletörődni, hogy újra itt vagyok. Mosolyogva megfordultam és megakadt a szemem a falon lévő képeken. Összehúzott szemöldökkel közelebb léptem és hirtelen farkasszemet néztem önmagammal. A kép jó tíz éve készül mikor ha jól emlékszek az öt éves születésnapomat ünnepeltük, mivel a képen négy másik srác is volt. Mind az ötünknek fülig érte a szája. Ráadásul én nekem hiányzott a két első fogam, Kendall pedig pont azon fáradozott, hogy maradjak nyugton az ölében a többiek pedig próbáltak kivenni a kezei közül. 
Elfordítottam a fejem és tovább nézelődtem. Még több kép, szülinapokról és olyanokról amiken én már nem voltam jelen. Kendall elnyerte az első kupáját, ballagásáról stb. Míg végül egy olyan kép ahol a tini Kendall épp megölel egy szőke hajú csajt. Csak nem becsajozott ?
- Á látom felfedeztek a képeket- állt mellém Kendall és ő is mosolyogva elkezdte nézegetni- Anya kiválogatta a legbénább és egyben legcikibb képeket.
- Veszem észre- mosolyogtam és gondoltam kíváncsiskodok egy kicsit. Hisz az nem ér, hogy eltitkolja előttem a barátnőjét.- És ez a szőke kicsike kicsoda?- húztam fel a szemöldököm vigyorogva. 
- Ő kérlek szépen a barátnőm Christin Tylor- mutatott rá a képre és arcán megjelent két piros foltocska. Zavarban volt. Az én bátyám az örök macsó elszégyelte magát !
- És ezt csak így mondod?- kerekedett el a szemem- Mesél el mindent. Hogy ismerted meg, mikor jöttetek össze, milyen a természete...- zúdítottam rá a kérdéseimet és letelebedtem a kanapéra. 
- Elég fura dolog mivel tudod Ő színésznő és mint tudod a Palm Woods-ban olyan tehetségek laknak akik kezdők és itt bontakoznak ki rendesen. Mi is akkor költöztünk ide és menőnek akartunk tűnni. Mikor Christin feltűnt mind a négyünknek megtetszett- kezdte el a mesélést én pedig elkezdtem vigyorogni. Négy srác ráhajt egy csajra. Amatőrök.- Gondolhatod mi jött ezután. Gustavo a menedzserünk és egyben a mindenesünk pont akkor írta meg a legelső szerelmes dalunkat. Mi pedig be akartunk vágódni Christinnél és elénekeltük neki külön- külöm. Veszekedés lett a vége és kiderült, hogy van pasija- mesélte mosolyogva én pedig értetlenül néztem rá. A csaj tuti nem normális, nekem ha valaki énekelt volna az biztos, hogy az illető nyakába ugortam volna. Ő meg képes volt kikosarazni őket.- Persze hazugság volt mivel nem volt pasija. Csak azért mondta, hogy tudjon a színészkedésre összpontosítani. De nincs mit tenni nekem nem tudott ellenállni- túrt bele a hajába és küldött felém egy mosolyt. Unottan megforgattam a szemem és fejbe kólintottam egy párnával ami mellettem feküdt. Anya mosolyogva nézte a jelenetet, de ebben a pillanatban nyitódott az ajtó és úgy nézett ki mintha valaki betörte volna az ajtót. 
Három srác egymás szabába vágva próbáltak valamit elmondani, de hogy mit szerintem maguk sem tudják. Annyira elvoltak azzal foglalva, hogy szóhoz tudjanak jutni, engem észre sem vettek. Kendall után én is felálltam és összekulcsoltam a kezem hátha akkor már észrevesznek.
- Kendall ezt nem fogod elhinni, a csarnok tele van új csajokkal- szólalt meg a legalacsonyabb. Hát igen Carlos Pena sose dicsekedhetett a magasságról. Nyolc évesen egy szinten voltunk pedig ő egy évvel idősebb tőlem. Szinte már csorgott a nyála ahogy megosztotta barátjával a fontos információt.- Dögös csajokkal- javította ki magát, de Kendall nem válaszolt mire végre megtörtént a csoda. Mind a hárman egyszerre néztek rám és maradtak csöndben. Istenem azok a fejek, soha az életben nem fogom elfelejteni. 
Ebben a pillanatban több minden történt.
- Hello James vagyok- ugrott elém James és megfogta a kezem közben pedig símogatta. Most meg mit csinál? Egyáltalán minek mutatkozik be? Azt hiszi el lehet felejteni az arcát.  A haja még mindig tökéletesen áll és tuti még most is percenként nézegeti magát a tükörben.
- Tudom- válaszoltam kelletlenül és kihúztam a kezem a szorításából mire ő elsápadt.
- Hé mit csinálsz? James vagyok a Big Time Rushból- mutatkozott be újra. Úgy látszik nem bírja ha valaki kikosarazza. Pedig nekem nem az esetem.
- Oké hallottam, de ezt eddig is tudtam mivel....
- Kendall nem szégyenled magad? Tud róla Christin?- vágott a szavamba Carlos és elkezdte Kendallt faggatni. Na ez már nem vicces. Most komolyan nem tudják ki vagyok ? 
- Carlos, szerinted úgy néz ki?- forgatta meg a szemét James és duzzogva félre állt.- Szemétség. Két jó csajt nem halászhatsz el előlem. Christint még tűrtem, de...
- Srácok figyeljetek...- próbált szóhoz jutni Kendall, de nem engedték.
- Já szóval kettő csajod van- gondolkozott Carlos.- Jól nyomod haver.
Ezt nem hiszem el. A legjobb barátaim voltak most meg meg sem ismerenek ! Hisz nem változtam ugyan úgy nézek ki mint régen. Oké kit hazudtulok meg? Ők is megváltoztak. Most már tudom, miért vannak értük ennyire megőrülve. Eszeveszettül jól néznek ki.
- Befognátok már egy percre?- nézett rájuk dühösen Kendall.
- Nyugi majd falazunk neked- ütögette meg Carlos Kendall hátát.
Na jó én ezt nem hallgatom tovább. Most komolyan úgy nézek ki mint Kendall barátnője? Mindig is tudtam, hogy Carlos és James agyában nincs rendben valami. Mármint jó értelembe. A vicceiken lehet nevetni, de most nem úgy néznek ki akik viccelnek.
Viszont van itt még valaki akinek nem hallottam a hangját. Logan kővé dermedve állt és csak bámult. Nem szólt semmit, még pislogni is elfelejtette a szája pedig résnyire nyitva volt. Úgy nézett rám mintha pont egy szellemel találta szembe magát. Szinte már hallottam ahol kattogott az agya. Tuti, hogy ismerős voltam neki valahonnan csak nem jött rá honnan.
- Te nem szólsz semmit Logie?- léptem elé és rámosolyogtam. Na az a pillanat amire vártam most jött el. Logan végre rájött, hogy ki vagyok. Tudtam ha Logienak fogom szólítani rögtön rájön mivel a világon én voltam az egyetlen aki így szólította. Ezt a nevet én adtam neki mikor még nem tudtam beszélni és nem tudtam kimondani a nevét. Később pedig már meg sem próbáltam máshogy hívni.
- Katie?- kérdezte hihetetlenül és hirtelen megint a levegőben voltam. Ennyire hiányoztam, hogy mindenki így ölel meg. De azért Logan ölelése más volt mint Kendallé. Nem kell semmi rosszra gondolni, csak ezt jobban élveztem mint a bátyámét.- Ezt nem hiszem el. Visszajöttél- vigyorogta és végre letett. Közelről még kisfiúsabb arca volt mint messziről.
- Aha én vagyok élőben- nevettem és megborzoltam zselés haját, mire megbökött.
Carlos és James még mindig a sokk hatása alatt álltak. Mind kettőjüknek nyitva volt a szája és úgy meredtek rám.
- Pelenkás már nem pelenkás- tért észhez Carlos és végül elnevette magát.
- É-én nem tudtam.- dadogott James.- Ha bemutatkozol az elején..
- Szép, hogy elfeletkezel a barátodról- válaszoltam sértődötten.
- Nem csak rendesen megváltoztál. Mikor utoljára láttalak nem volt két első fogad- szabadkozott.
- Oké- szakítottam félbe.
- És minden éjjel bepisilt- tette hozzá Carlos mire mindenki nevetésben tört ki csak én nem. Na és ha bepisiltem akkor mi van? Mindenkinek vannak titkaik, de ezt akkor sem fogom annyiban hagyni.
- Megszólalt az aki ha kólát ivott szintén pepisilt- emlékeztettem mire rögtön abbahagyta a nevetést. Persze a többiek nem hagyták abba és tovább nevettek. Igen most jön az amikor nevetünk, de nem tudjuk hogy min.

3.-Azt mondtam milyen jó lány vagyok?

Hello emberkék. És íme megérkezett a harmadik rész is. Előző részhez nagyon köszi a komikat. Kezdem elhinni, hogy tényleg tetszik amit csinálok :) Van egy jó hírem ebben már feltűnik egy fiú. A kövi rész a komi mennyiségtől és az időmtől függ hisz suli van meg minden de igyekszek :D Addig is komikat




Hé kislány ide nem mehetsz be !- egy nagy darab security az utamat állt. Ami pedig a legrosszabb volt, hogy nem ő volt itt az egyetlen. Nem is csoda hisz tini lányok hada állt az épület előtt. Üvöltöztek, sikítoztak és próbálták átverekedni madukat a kerítésén a fekete csendőrökön keresztül akik nem adták meg magukat olyan  könnyen. Az újságírók és fotósok készenlétben álltak és le sem vették a szemüket az ajtóról ami a Palm Woods épületébe vezetett. 
- És mégis miért nem?- néztem fel a kidobó férfira és derekamra tettem a kezem. A mai napból már kezdett nagyon elegem lenni. Több mint ötórát ültem egy pedifil állat mellett, leordibálta a fejem egy öreg nyanya, fél órát vártam a reptéren és most meg nem akarnak beengedni. Még mi fog történni a mai nap folyamán? Talán elrabolnak, kirabolnak? Már meg se lepődnék. Nagy levegőt vettem és nyugodt hangnemben újra megszólaltam- Tudja én itt lakom.
- Tudod ma hányszor hallottam már ez?- válaszolta gúnyosan, én bennem pedig az ütő is megállt.
- Komolyan. Itt lakik az anyám és a bátyám- bizonygattam ő pedig válasz adás képpen ásított egyet. Oké ezt az ügyet úgy látom nem lehet nyugodtan megoldani.
- Húha és ki az anyád? Madonna, Lady Gaga?- kérdezte gúnyosan. Ez teljesen megőrült. Ha Madonna lenne az anyám akkor már rég lenne egy lemezszerződésem és nem egy bentlakásos iskolában éltem volna le az életem felét. 
- Mi? Egyik sem...- csóváltam meg a fejem.
- Gondoltam. Ma már ezt is előtték párszor...
- ...viszont Kendall Knight a bátyám. A kishúga vagyok Katie...- világosítottam fel, de tudtam nem hisz nekem mert az arcomat bámulta. Itt ez hagyomány, hogy mindenki így bámul? Könyörgöm mi van rajtam olyan feltűnő? Hosszú barna hajam van amit imádok feltűnően megcsinálni. Na és akkor mi van? 16 vagyok most kell kiélnem magam. Kövér sem vagyok a magasságom is átlagos. Az öltözködésem pedig....oké szeretem a kihívó ruhákat. Ja és persze túl nagy pofám van másokkal, de az nem testi hiba szerintem.
- Persze én meg Obama vagyok- felelte vigyorogva de hamar abbahagyta.
- Hát a test színük megegyezik- vontam meg a vállam, mire ő csúnyán rámnézett.- Nyugi én bírom a feketéket- nyugtattam meg. Vissza térve az elejére igazam van. Meg tudom mutatni az igazolványom, vagy nyugodtan be is mehet megkérdezni.
- Na persze. Fejlett már a technika szóval nyugodtan hamisíthattál magadnak papírt. És nem vagyok hülye, hogy itthagyjalak aztán te pedig szépen belopózól.- emelte feljebb a hangját és már látszott rajta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Levette a fekete szemüvegét és úgy nézett rám.- Kislány tudod mit utálok én a legjobban? A tini lányokat akik megvannak őrülve mikor megpillantják kedvenceiket. Röviden a rajongókat amiket ha jól látod itt rengeteg van belőlük- nézett körül a hatalmas tömegen. Most esett le, hogy ezek tényleg rajongók. Várjunk csak akkor igaza volt a taxisnak, hisz kérdezte miért jövök pont ide. Egy őrült tini lánynak nézek ki remek. De nem vagyok az !
- Ez mind szép és jó, DE ÉN NEM VAGYOK RAJONGÓ- üvöltöttem az arcába és közelebb léptem hozzá.- Igazat mondtam. Katie Knight vagyok a bátyám pedig sajnos a Big Time Rush egyik tagja.
- Okosan beszélj velem kislány ha nem akarod, hogy a szüleid jöjjenek érted a rendőrségre- most ő lépett közelebb hozzám. Rettentő magas volt és most úgy kellett rá felnéznem. Ha nem ilyen helyzetben lennék már rég betojtam volna, de arra most nem volt időm.
Az egész napos mérgem most kívánkozott ki. Gondolkodás nélkül rávetettem magam a cságó hátára és elkezdtem ráncigálni a fejét és ordibáltam. Szinte mindenki körénk állt és a jelenetet figyelte. A fekete rendőr eszeveszetten próbált levakarni magáró, de nem voltam egy könnyű eset. A suliban birkózni tanultam, plusz egy évig karatéztam is. Egy szóval nehéz dió voltam ráadásul még mérges is. Ha valaki ilyenkor a közelemben van az nagyon megbánja és most pont ő volt a közelemben. Úgyhogy viselje a következményeket.
De hirtelen több kézt éreztem a testemen és ilyedten hátra fordultam. Három fekete ruhás rendőr épp azon voltak, hogy leszedjenek róla. Nem volt könnyű dolguk mert védekeztem, de sajnos azért ennyire erős már nem voltam.
- Most nagy bajban vagy kislány. Ugye tudod- vicsorgott rám és behúztak a csarnokba. Ott is nyüzsögtek az emberek és tele volt riporterekkel.- Áh Mr. Anderson jó, hogy látom- szólított meg egy öltönyös férfit. Félig kopasz volt, szemüveget viselt és elég darabos volt. LA tele van kövér emberekkel vagy mi? Tuti, hogy ez a csávó valami nagy ember. 
- Igen mi történt? Csak nem beszabadultak a rajongók?- nézett rá ilyedten mire az megcsóválta a fejét és elmesélte az egész történetet, hogy mi történt.
- Szóval azt állítod, hogy te vagy Kendall Knigh húga?- nézett rám Mr.Anderson. Újra elfutott a pulyka méreg és kikaptam kezem a rendőr szorításából, hogy végre tudjam elő venni az igazolványom. Mikor ez megtörtén Mr. Anderson arcába nyomtam mire az hatalmasat nyelt és elvörösödött.
- Most már hisznek nekem. Nyugodtan szólhatnak is neki.- húztam össze a szemöldököm és úgy néztem rájuk.
- Én rettentően sajnálom. Tudod a fiúk épp ma érkeztek vissza a turnéról és ilyenkor a rajongók követik őket. Ezért is hitték rád azt, hogy rajongó vagy. Ha már az elején megmutatod...
- Megmutattam volna ha engedik..- itt szúrósan ránéztem a mellettem álló fekete rendőrre aki még mindig mérges vagyok.
- Egyébként Robert Anderson vagyok a Palm Woods igazgatója- mutatkozott be és kezet nyújtott.- Azonban erről az esetről sajnos tudni fog az édesanyád- mondta szomorúan. 
Remek 3 éve nem látott és most is rendőrök visznek hozzá. Biztos nagyon fog örülni.
- A hetediken laknak- mondta a rendőrnek mire azok felhúztak egyenesen a hetedik emeletre ahol megálltak a 660 ajtó előtt és tétovázás nélkül bekopogtak. Jesszus szegény anya mit fog gondolni ha így lát meg, hogy két rendőr áll mellettem?
Néhány másodperc múlva nyitódott az ajtó és megjelent előttem Amy Knight a maga hosszú vörös hajával, szöld szemei és barátságosan mosolygó arcával, na jó most inkább értetlenül nézett vendégeire de általában mindenkire mosolyog. 
- Szia anya emlékszel, még arra mikor azt mondtam milyen jó lány vagyok? Most is az voltam- néztem rá vigyorogva hátha akkor nem lesz olyan mérges. De a jelen pillanatban szerintem nem tudta mit csináljon.
- Legközelebb jobban nevelje meg a lányát ha nem akarja, hogy élete végéig egy börtönben üljön- azzal a két rendőr megfordult és elment. 
Ebben a pillanatba anya a nyakamba ugrott és úgy megölelt, hogy szinte a csontjaim megrepedtek.- Katie úgy örülök, hogy végre itt vagy. El sem tudod képzelni mennyi minden történt.
- Anya nyugi mert ha így folytatod összetörsz- húzódtam el tőle és beléptem újdonsült lakásunkban. Nagyon barátságos volt. A konyha és a nappali egyben volt a falak színesek voltak. A falon egy hatalmas TV volt felfüggesztve előtte egy hatalmas kanapé oldalt pedig egy csúszda. Csúszda? Ez most komoly? Ez a lakás úgy néz ki mintha egy csomó gyerek lakna itt. Minek van itt mini hoki pálya? Na jó inkább nem foglalkozok vele.- Szép kis lakás- válaszoltam végül és mosolyogva ránéztem anyára aki még mindig engem nézett. Úgy nézett ki még mindig nem hiszi el, hogy itt vagyok.
- Katie ez olyan hihetetlen, hogy újra velünk fogsz lenni- törölte ki szemeiből a könnyet én pedig újra megöleltem.- Inkább nem is foglalkozok vele, hogy miért rendőrök hoztak ide- vont vállat mire mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Engem azonban érdekel, hogy miért nem jöttetek ki elém- vontam kérdőre és kíváncsian rá néztem.
- Nos...kezdte mondani mikor nyitódott az ajtó és csak azt vettem észre, hogy valaki felemel és úgy ölelget. Szőke borzas haj, izmos testalkat ő nem lehet más csak...
- Kendall- nevettem és megborzoltam a haját- Bátyus tegyél le !
- Katie Knight, hogy mondhatsz ilyet? Pelenkás korodban élvezted ha ezt csináltam- tett le a földre és úgy nézett rám mint aki haragszik.
- Tudom, hogy nem haragszol- böktem meg mire ő hangos nevetésben tört ki. Be kell ismernek Kendall rettentő dögös lett. Zöld szemei még mindig olyan kihívóan csillogta ami szőke haját még jobban kihozta. Ráadásul most már magas is lett és rettentő edzett is lett.- Hát bátyus most már értem, hogy miért vannak érted meghalva a csajok- vigyorogtam.
- Ez nem is igaz- csóválta meg a fejét.
- Nincs mit tenni a rajongóid fontossabbak mint a húgod- hánytam a szemére a szavakat. Tudtam, hogy fáj neki amit mondok, de nem tehetek róla ez volt az igazság. Leültem a kanapére mire ő és anya mellém ültek.
- Sajnálom, de most minden a feje tetejére állt. Turné, koncertek, interjúk...
- Engem meg ott hagytatok a reptéren.
- Hát igen, kínos is a dolog. Fogalmam se volt róla, hogy ez lesz- nézett rám sajnálkozva anya és folytatta- Tudod ez volt az első ilyen turné és nem tudtuk, hogy ez lesz. Rajongók jöttek utánuk a világ minden tájáról- mesélte anya én pedig elgondolkoztam. Igazából soha nem haragudtam Kendallra vagy anyára, csak lehet egy kicsit irigy voltam amiért ők mindig együtt voltak.
- Hé nem kell sajnálkozni, hisz a bátyám egy szupersztár.- mosolyogtam és Kendall vállára tettem a fejem mire Ő elkezdte simigatni a hátam.
- Nem hittem volna, hogy ilyen népszerű lesz a banda...
- Tényleg a banda. Mi van a fiúkkal ?- húzódtam el tőlük és körülnéztem a szobába mintha a három srác itt lenne.
- Valahol a hotelban vannak. Sose lehet tudni épp mit csinálnak. De rettentően örülni fognak neked ha meglátnak- vigyorgott Kendall és kacsintott egyet amit nem értettem.
- Szerintem csomagolj ki aztán elmesélsz mindent- állt fel anya és megmutta a szobámat ami közvetlenül Kendall mellett volt. A folyosón összesen hat ajtó volt mire összehúztam a szemem.
- Öhm a srácok is itt laknak?- kérdeztem bizonytalanul.
- Igen mivel a banda miatt költöztünk ide Minnesotából.- világosított fel és benyitott az első szobába. Nem volt nagy szoba viszont nagyon otthonos volt. Azt leszámítva, hogy a falak rózsaszínek voltak.
Be kellett ismernem, hogy nem is olyan rossz itt. Hisz újra mellettem van anya és bátyám. 

2.-Hé kislány ide nem mehetsz be !

OMG köszi a több mint 200 látogatót és a 3 komit. Rettentő jól esett. Itt a kövi és azt az előző résznél el felejtettem mondani, hogy én rövid részeket hozok de csak azért mert tudom, hogy a mai fiatalság nem szeret sokat olvasni :D Szóval rövid részek, de gyakran. Még az is megeshet ha sok komi lesz egy nap több részt teszek fel...Szóval Komikat


Még utoljára ránéztem az iskolára utána hatalmasat sóhajtottam és be szálltam Lizzy szüleinek autójába amivel mentünk egy londoni repülőtérre. Nem volt hosszú út így szinte semmire nem volt időm. 
Egyik pillanatban még a csarnokban álltam a másikban pedig már szálltam fel a repülőre. Megkerestem az ülésemet előhalásztam a táskám mélyéről az újonnal visszakapott MP3 lejátszómat és épp kényelembe helyeztem volna magam amikor egy hatalmas test mellém állt. Óvatosan felnéztem rá és szembe találtam magam az ostobán vigyorgó arcával. Olyan kövér volt, hogy nem fért átt mellettem és ezért fel kellett állnom. Persze ehhez mindhez mosolyogtam közben pedig jól elszidtam. Hisz olyan jól elhelyeztem maga erre meg jön egy férfi aki van vagy 60 éves és olyan kövér, hogy a feje egybenőtt a testével, ráadásul még mindig szendvics van a kezében.
- Köszi- hálálkodott és leült mellém ami kissé nehéz feladatnak bizonyult mivel alig fért bele a székébe. Türtőztetve távolabb ültem tőle és megpróbáltam  újra elhelyezkedni.- Los Angeles mi?
- Igen- bólintottam kellemetlenül. Hűha ez nagyon nehéz kérdés volt. Könyörgöm ez a gép csak oda megy.
- Ott rengeteg a jó csaj. Malibu Beach tele van velük. Nem csoda, hogy ezt a helyet váltaztottad- és tetőtől talpig végigmért. Na jó ez már nem vicces. Komolyan a testemet bámulja?! Anyám mellém ült egy pedofil állat és a gép még nem szállt fel. Ráadásul még nyomja itt a béna szövegjét, azt hiszi hogy van kedvem vele csevegni vagy mi. Inkább kiugrok a gépről és majd mentőhelikopterral elvitetem magam LA-ba. Anya miért kellett elköltözni Minnesotából?
- Megkérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket ! A Los Angelesbe tartó gép néhány pillanat múlva megkezdi a felszállást. Köszönöm- hallottam meg a légikisasszony lágy hangját a bemondóból én pedig az ég felé emeltem a tekintettem- Kösz- suttogtam. 
Újdonsült barátom ezalatt elővette hatalmas szendvicsét és elkezdte majszolni. Ha csöndben van nem is olyan rossz. Csak ne kiabáljam el.
- És miért mész LA-ba?- tessék elkiabáltam.
- Az anyám és a tesóm oda költözött- válaszoltam.- De szerintem ez magát úgysem érdekli- próbáltam ellenszenves lenni, de úgy látszik nem tűnt fel neki.
- Az én rokonaim is ott élnek. Sajnos most azonban csak átszállok egy másik gépre és meg sem állok Washingtonig- mesélte lelkesen én pedig csak a szemem forgattam. Nem veszi észre, hogy cseszettül nem érdekel amit beszél. Washingtonba megy örüljön neki nos kész. 
Zenét akarok hallgatni és aludni !
- Klassz- húztam el számat és újra kezembe vettem a lejátszómat, persze Ő érdeklődve figyelte a mozdulataimat. 
Hirtelen oda kapott a kezemhez és maga felé húzta. Én rögtön kikaptam a kezei közül a sajátom aminek az lett a következménye, hogy a mellettem ülő alvó hölgyet szépen fejbe ütöttem. Rögtön kinyitotta a szemeit és villogó tekintettel rámnézett.
- Óh elnézést, nem akartam csak...- szabadkoztam és próbáltam barátságosan mosolyogni.
- Naiv kis csitri- húzta fel az orrát és újra lehunyta a szemeit. Az ideg csak úgy forrt bennem. Egyszer ülök repülőn akkor is kifogom a két legrosszabb szomszédot.
- Hát ez jó volt- az örgember a hasát fogta a nevetéstől. Vajon mi volt ezen olyan vicces? Az, hogy egy nő a tekintetével képes lett volna megölni? Vagy az, hogy hozzám érhetett.
- Nem akarok bunkó lenni, de mit akar tőlem? 40 évvel fiatalabb vagyok magától az unokája lehetnék. Nem gondolja, hogy ez egy kicsit pedofíilára hasonlít?- fordultam felé és össze kulcsoltam a kezem. Ő pedig abba hagyta a nevetést és most változatosság kedvéért röhögőgörcsöt kapott. Az utasok felénk fordultak, hogy mi történt én pedig vörösödtem szégyenemben.
- Pedofil én? Jaj dehogy.- emelte fel a kezeit védekezés képpen, de engem nem győzött meg.- Tudod én magányos farkas vagyok. Nálam az egy éjszakás kalandok a nyerők- itt kacsintott egyet én pedig megborzongtam. Hány óra az út? Ugye nem egy nap? Mert ha igen akkor tényleg kiugrok !
- Aha. De jobban szeretem ha békén hagynak és nem fogdosnak- világosítottam fel.
- Előbb csak megláttam a tetkód. Tudod imádom őket, mivel nekem is van. És a tied olyan egyedi helyen van- ezzel újra lenézett a kezemre ahol a újjam hegyett ott virított egy hangjegy.- Nekem is van ha akarod megmutatom...
- Nem, nem kell. El tudom képzelni- folytottam bele a szót mikor észre vettem, hogy elkezdi levenni a kabátját.
- Hm te tudod- harapott bele újra a szendvicsébe én pedig ÚJRA elővettem a lejátszómat és bele tettem a fülhallgatómat a fülembe. Ez a hülye még a kijelzőt is figyelte.- Modern zene mi?- kérdezte és ezután elkezdezz hablatyolni arról az időkről amikor felnőtt. Csórikám észre sem vette, hogy én már rég nem hallom és csak magában beszélt. Magamban mosolyogtam rajta és lassan elaludtam.
***
- Kedves utasaink. Készüljenek fel a leszálláshoz. Néhány perc múlva megérkezünk Los Angelesbe.
A szemei kipattantak és elsők között szálltam le a gépről. A csarnokba mosolyogva léptem be mivel arra számítottam, hogy szembe találom magam a mosolygós vörös hajú anyámmal és a szőkésbarna hajú magas bátyámmal.
De mikor már tízedszer néztem körül a halom ember között rá kellett jönnöm, hogy akiket én keresenek nincsenek köztük. Zsebemből előhalasztam a telefonom és tárcsáztam.
Cseng. Cseng. Cseng. És egyikőjük sem veszi.
Elfeletkeztek rólam? Az kizárt hisz tudják nagyon jól, hogy ma jövök. Tegnap reggel beszéltem velük, szóval sehogy nem felejthették el. Ehhez már igen hülyének kéne lenniük. 
Ráültem az egyik bőröndömre és vártam, mivel fogalmam se volt, hogy mit csináljak. A telefonomat a kezembe fogtam hátha megcsörren, de az valahogy elmaradt. 
Fél óra múlva meguntam a várakozást. Megfogtam mind két bőröndömet a hátizsákomat a hátamra tettem a másik táskámat pedig a vállamra és előhalásztam azt a levelet amit anya küldött, hogy hol fogunk lagni. 
Dühösen törtettem a kijárat felé és pont megpillantottam egy szabad taxit. Rögtön lefogltam és bele dobáltam az ülésekre a cuccaim.
- Jó napot- köszöntem- Öhm legyen szíves vigyen a Palm Woods-hoz- adtam meg az uti címet bizonytalanul. Fogalmam se volt róla, hogy jól mondtam-e mivel elég bizzar név. A söfőr hátra fordult és rám nézett.
- Palm Woods? Sztár, celeb, rajongó?- kérdezte én pedig értetlenül meredtem rá.
- Egyik sem- válaszoltam bunkón Ő pedig megvonta a vállát és beindítto a motort. Néhány pillanat múlva elhagytuk LAX repülőteret és rögtön rájöttem, hogy Naominek és Lizzynek igaza volt. Ez tényleg klassz város volt. Első amit megpillantottam a Hollywood felirat volt és utána tűntek fel a többi híres épület. 
Rá kellett jönnöm, hogy tényleg sokkal jobb mint Minnesota. Hát igen anya mindig is tudta mitől döglik a légy.
- Itt is volnánk- fékezett meg a söför egy hatalmas épület előtt amire arany betűkkel fel volt tüntetve: Palm Woods. 
- Azta- tátottam el a számat és kiszálltam. De volt még más is. Az épület előtt tele volt paparazzikkal, fotósokkal és úgy tűnt mintha várnának valamire és nagyon be akartak jutni. Táskáimat megfogtam és épp átt akartam menni a tömegen amikor egy nagy darab ember az utamat állt.
- Hé kislány ide nem mehetsz be !

1.-Viszlát Abby Down bentlakásos suli, viszlát London, Hello LA !!!

Sziasztok! Itt az első rész. Komikat

A kolesz szobában olyan volt a hangulat és a kinézet mintha egy háború kellős közepébe csöppentem volna. Szana szét hevert a ruhák, a könyvek kinyitva feküdtek a földön az ágyakon pedig hatalmas utazóládák foglaltak helyet. Maga volt a káosz és próbáltuk egymást túlharsogni mivel úgy kiabáltunk. Nincs mit tenni 7 év múlva nem jövünk ide vissza szóval minden cuccunkat meg kell keresni, ami ebben a pillanatban nem nagyon könnyű. De kit érdekel ha itthagyom a Matek könyvem? Úgysem fog hiányozni és úgyis egy másik iskolába fogok járni. 
Ó, de ne szaladjunk ennyire előre. Hisz még azt sem tudjátok, hogy ki vagyok.
A nevem Katie Knight és 7 év után itthagyom Abby Down bentlakásos iskolámat. Anyám 8 éves koromba küldött ide amikor apa meghalt mivel akkor nem tudott volna eltartani két gyereket. Igen van még egy idősebb bátyám Kendall akinek manapság nagyon nagy a hírneve és még arra sincs ideje, hogy írjon egy levelet. Pedig kiskoromban, hogy imádott a haverjaival együtt. Mindig én voltam a kis pelenkás most meg azt sem tudja, hogy nézek ki. Hát igen ezt nevezik hírnévnek. Ha egyszer belecsöppensz többet a húgod létezése sem fog érdekelni. Sokszor elgondolkozom azon, hogy mi lett volna ha a dolgok nem így alakulnak. Ha én maradtam volna Minnesotába Ő pedig jön ide az Isten háta mögé Londonba. Ne hogy azt higyjéték, hogy nem tetszik a város vagy ilyesmi, a város nagyon tetszik legjobban a fiúk. Tényleg mondtam már, hogy milyen helyes fiúk járnak ide? Ó ha látnátok ti is olvadnátok mint én ! Na jó, de térjünk vissza az elejére. Ha akkor nekem lett volna lehetőségem beállni egy hoki csapatba akkor otthon maradhattam volna, de mivel nem volt ilyen szerencsém mennem kellett. Kendallnak hatalmas szerencséje volt amik megismerkedett azokkal a fiúkkal akik azóta is a legjobb barátai: James, Carlos és Logan akik a Big Time Rush nevű banda többi tagja. Akikkel én homokoztam és akik nem voltak képesek engem megtanítani hokizni mivel lány vagyok. Igen akkor még hagytam magam és azt csináltam amit más mondott, de ez most már megváltozott. 
Emlékszek egy hetet büntető munkán voltam az miatt mert mikor kimenőnk volt én mertem a kezemre tetoválást varratni. Még most is hallom Mrs. Newman igazgatónő rikácsoló hangját " Knight ezt meg, hogy merészelted ? Ha tehetném lenyúznám rólad a bőrt. Ez egy iskola nem pedig egy rock banda . Ha még egy kihágásod lesz azonnal küldelek haza" 
Azóta is cseng a fülem. Azt várjátok, hogy azt mondjam milyen rossz életem volt. Mondhatnám hisz egy évben egyszer ha láthattam a családom, ráadásul az utóbbi években még karácsonyra sem mentem haza. Ha jól számolom három éve nem voltam otthon, honvágyamnak kéne lennie de nincs. Szerettem itt és most egy kicsit szomorú vagyok, de azonban már várom hogy újra láthatom őket.
- Katie ez a tiéd ?- hallottam meg szobatársnőm Naomi hangját aki egy borítékok tartott a kezében.
- Mi az?- nyúltam a levél felé és elolvastam a betűket. Rögtön felismertem anyám írását és gyorsan el kezdtem olvasni- Az eszem megáll. Holnap megyek haza és csak most tudom meg, hogy Los Angelesbe költöztünk- csóváltam meg a fejem és duzzogva levágódtam az ágyra. Mi a csudának költöztek el Minnesotából. Hisz imádtunk ott lakni. Igaz télen kegyetlen hideg volt, de tele volt kedves emberekkel. Milyen jó, hogy én semmiről nem tudok.
- Jól hallottam Los Angelest mondtál?- csillant fel Lizzy szeme aki épp a ruháit rakta bele a ládájába. 
- Igen- vontam vállat, Ő pedig úgy nézett rám mintha egy szellemet látott volna- Mi van?
- Los Angeles ! Los Angelesben fogsz lakni te pedig nem örülsz neki? LA, Malibu Beach, Hollywood, sztárok. Tudod hol lakok én? Rómában.- jött felém és csak úgy dőltek belőle a szavak. Már megszoktam, hogy imád hadarni ha izgatott. Igazából jó fej csak és az egyik legjobb barátnőm Naomi mellett. Ők már én előttem is ide jártak és az első pillanattól kezdve barátnők lettünk.- Róma ahol maximum a pápa lakik. És te meg a vállad vonogatod- ült le az egyik felemre.
- Hé kihagytad a Sunsetet, a napfényt a napozást és a hőséget- ült mellénk vigyorogva Naomi is.- Én pedig maradhatok az esős Londonba a nagyiméknál- húzta el a száját mi pedig Lizzyvel elkezdtünk nevetni. Percekig csak nevettünk, míg végül kifulladtunk és úgy döltünk bele az ágyba.
- Fura lesz azért nélkületek az élet- sóhajtottam fel szomorúan és mindannyian elkomorodtunk.
- Már megbeszéltük, hetente e-mailezni fogunk a nyáriszünetben pedig találkozunk- ült fel Lizzy és ránk nézett.
- Ahogy mondod- bólintott Naomi és megöleltük egymást aztán felálltunk és folytattuk a rakodást. Mikor aztán végre minden dolog eltűnt a ládákba fáradtan dőltünk bele az ágyba. Szó nélkül elaludtunk és reggelig meg sem szólaltunk. Még az ébresztő óra csörgése előtt felkeltem és elkezdtem öltözködni aztán megvártam míg Naomi és Lizzy végre elkészül és együtt mentünk le reggelizni. 
- Utolsó reggelink együtt- sóhajtottam fel, egyszer csak egy árnyék állt felém.
- Nocsak Knight csak nem szomorú vagy- hallottam meg Mrs. Newman rikácsoló hangját. Ugyan olyan utálattal nézett rám mint mindig. Ősz haja a feje tetejét kontyba volt fogva, szemei feketével ki voltak húzva, szája pedig szokás szerint úgy össze voltak húzva, hogy alig látszott. Ezen a nőn még egyszer sem lehett látni egy kis mosolyt. Általában összehúzott szemöldökkel járkál a folyosókon és úgy keresi a kihágókat.- Ha szeretnéd visszakapni a zene lejátszódat a mobiltelefonodat és a többi holmidat amit az évek során elkoboztam akkor gyere az irodámba- azzal sarkon fordult és othagyott szó nélkül. Naomi és Lizzy egyszerre kezdett el nevetni. Szerintem egész iskolában ez a nő engem utált a legjobban. Oké bevallom én is elég sokszor húztam az agyát.
- Ha te elmész kit fog piszkálni?- kérdezte Naomi.- Miert ilyen mint te nem talál.
- Ó szerintem nem kell félned. Nem fog sírni utánam az biztos- vigyorogtam és gyorsan a számba tömtem a kaját, mivel hamarosan indulnom kell ha elakarom érni a repülőt.
Mikor befejztem már siettem is Mrs.Newman irodája felé. Meg sem lepődtem, mikor szó nélkül a kezembe dobott egy kisebb dobozt és kitessékelt az irodájából. Azonban most nem gyűlölettel nézett rám hanem ha lehet azt mondani barátságosan. Aztán kitudja, lehet nem is utált annyira mint ahogy én képzeltem.
Gyorsan elpakoltam a dobozt és utoljára körülnéztem a szobában. Üres volt és kihalt. A falon még mindig ott virított a nevem amit akkor írtam rá mikor ide kerültem és azóta sem festettem le és most sem fogom. Olyan emlékeim vannak amiket soha nem fogok elfelejteni és senki nem veheti el tőlem. Lassan sétáltam el a diákok mellett akik boldogan beszélgettek társaikkal. Fiatalabbak voltak nálam és nem is ismertem őket mégis mindegyik utánam fordult. Lehet ők szívesebben lennének a helyemben, ha eljön az ő idejük ők is így fognak kinézni mint én. Köszöngettem, néhányukkal megálltam beszélgetni míg végül kiérta a suli előtti parkba. Szerelmesek üldögéltek a padokon és riadtan szétrebbentek mikor megpillantottak egy tanárt a közelükbe. Ezen muszáj volt elmosolyodnom mivel ismerős volt a helyzet. Méghozzá az első csókom is így csattant el 13 évesen egy Drake Parker nevű sráccal. A szánk éppen hogy csak összeért amikor jött a fizika tanárom és felküldött az igazgatóiba amiért megszegtük az iskola szabályzatát. Persze Drakeval ezután összejöttünk és pontosan egy hónapot voltunk együtt amikor megcsalt. Hát igen a kicsi Drake szoknyapecér volt és minden héten más csaja volt. 
Észre sem vettem mikor kiértem a park elé ami azt jelentette, hogy átléptem az iskola területét. Hát viszlát Abby Down bentlakásos suli, viszlát London, Hello LA !!!