4.-most jön az amikor nevetünk, de nem tudjuk hogy min.

Hellllo ! Az oldal túllépte a több mint 1000 látogatót. Nem semmik vagytok :) És végre a részben feltűnnek a fiúk is..lehet örülni vagy szomorkodni xD a kövi rész nem tudom h mikor jön mivel lebetegedtem de megpróbálom hamar. Addig is komikat !!!


Mikor berendezkedtem a szobámba már nem is volt annyira irritáló. Hisz lány vagyok és általában minden velem egykorú meg van halva a rózsaszínért, mégha ez a szoba hozzám képest túl gyerekes is. Azonban meggyőzött az erkély ami volt a szobába. A legjobb pedig az volt, hogy mikor kiálltál nem csak a Palm Woods medencéjéhez nézhettél le, hanem beláttad egész Los Angelest. És így napnyugtakor gyönyörű volt. Egy szóval meggyőztek. 
Vissza térve a nappaliba jobban szemügyre vettem mindent. Anya a konyhában vacsit csinált, de észre vettem ,hogy percenként rám néz és motyog az orra alatt. Szegénykém még mindig nem képes beletörődni, hogy újra itt vagyok. Mosolyogva megfordultam és megakadt a szemem a falon lévő képeken. Összehúzott szemöldökkel közelebb léptem és hirtelen farkasszemet néztem önmagammal. A kép jó tíz éve készül mikor ha jól emlékszek az öt éves születésnapomat ünnepeltük, mivel a képen négy másik srác is volt. Mind az ötünknek fülig érte a szája. Ráadásul én nekem hiányzott a két első fogam, Kendall pedig pont azon fáradozott, hogy maradjak nyugton az ölében a többiek pedig próbáltak kivenni a kezei közül. 
Elfordítottam a fejem és tovább nézelődtem. Még több kép, szülinapokról és olyanokról amiken én már nem voltam jelen. Kendall elnyerte az első kupáját, ballagásáról stb. Míg végül egy olyan kép ahol a tini Kendall épp megölel egy szőke hajú csajt. Csak nem becsajozott ?
- Á látom felfedeztek a képeket- állt mellém Kendall és ő is mosolyogva elkezdte nézegetni- Anya kiválogatta a legbénább és egyben legcikibb képeket.
- Veszem észre- mosolyogtam és gondoltam kíváncsiskodok egy kicsit. Hisz az nem ér, hogy eltitkolja előttem a barátnőjét.- És ez a szőke kicsike kicsoda?- húztam fel a szemöldököm vigyorogva. 
- Ő kérlek szépen a barátnőm Christin Tylor- mutatott rá a képre és arcán megjelent két piros foltocska. Zavarban volt. Az én bátyám az örök macsó elszégyelte magát !
- És ezt csak így mondod?- kerekedett el a szemem- Mesél el mindent. Hogy ismerted meg, mikor jöttetek össze, milyen a természete...- zúdítottam rá a kérdéseimet és letelebedtem a kanapéra. 
- Elég fura dolog mivel tudod Ő színésznő és mint tudod a Palm Woods-ban olyan tehetségek laknak akik kezdők és itt bontakoznak ki rendesen. Mi is akkor költöztünk ide és menőnek akartunk tűnni. Mikor Christin feltűnt mind a négyünknek megtetszett- kezdte el a mesélést én pedig elkezdtem vigyorogni. Négy srác ráhajt egy csajra. Amatőrök.- Gondolhatod mi jött ezután. Gustavo a menedzserünk és egyben a mindenesünk pont akkor írta meg a legelső szerelmes dalunkat. Mi pedig be akartunk vágódni Christinnél és elénekeltük neki külön- külöm. Veszekedés lett a vége és kiderült, hogy van pasija- mesélte mosolyogva én pedig értetlenül néztem rá. A csaj tuti nem normális, nekem ha valaki énekelt volna az biztos, hogy az illető nyakába ugortam volna. Ő meg képes volt kikosarazni őket.- Persze hazugság volt mivel nem volt pasija. Csak azért mondta, hogy tudjon a színészkedésre összpontosítani. De nincs mit tenni nekem nem tudott ellenállni- túrt bele a hajába és küldött felém egy mosolyt. Unottan megforgattam a szemem és fejbe kólintottam egy párnával ami mellettem feküdt. Anya mosolyogva nézte a jelenetet, de ebben a pillanatban nyitódott az ajtó és úgy nézett ki mintha valaki betörte volna az ajtót. 
Három srác egymás szabába vágva próbáltak valamit elmondani, de hogy mit szerintem maguk sem tudják. Annyira elvoltak azzal foglalva, hogy szóhoz tudjanak jutni, engem észre sem vettek. Kendall után én is felálltam és összekulcsoltam a kezem hátha akkor már észrevesznek.
- Kendall ezt nem fogod elhinni, a csarnok tele van új csajokkal- szólalt meg a legalacsonyabb. Hát igen Carlos Pena sose dicsekedhetett a magasságról. Nyolc évesen egy szinten voltunk pedig ő egy évvel idősebb tőlem. Szinte már csorgott a nyála ahogy megosztotta barátjával a fontos információt.- Dögös csajokkal- javította ki magát, de Kendall nem válaszolt mire végre megtörtént a csoda. Mind a hárman egyszerre néztek rám és maradtak csöndben. Istenem azok a fejek, soha az életben nem fogom elfelejteni. 
Ebben a pillanatban több minden történt.
- Hello James vagyok- ugrott elém James és megfogta a kezem közben pedig símogatta. Most meg mit csinál? Egyáltalán minek mutatkozik be? Azt hiszi el lehet felejteni az arcát.  A haja még mindig tökéletesen áll és tuti még most is percenként nézegeti magát a tükörben.
- Tudom- válaszoltam kelletlenül és kihúztam a kezem a szorításából mire ő elsápadt.
- Hé mit csinálsz? James vagyok a Big Time Rushból- mutatkozott be újra. Úgy látszik nem bírja ha valaki kikosarazza. Pedig nekem nem az esetem.
- Oké hallottam, de ezt eddig is tudtam mivel....
- Kendall nem szégyenled magad? Tud róla Christin?- vágott a szavamba Carlos és elkezdte Kendallt faggatni. Na ez már nem vicces. Most komolyan nem tudják ki vagyok ? 
- Carlos, szerinted úgy néz ki?- forgatta meg a szemét James és duzzogva félre állt.- Szemétség. Két jó csajt nem halászhatsz el előlem. Christint még tűrtem, de...
- Srácok figyeljetek...- próbált szóhoz jutni Kendall, de nem engedték.
- Já szóval kettő csajod van- gondolkozott Carlos.- Jól nyomod haver.
Ezt nem hiszem el. A legjobb barátaim voltak most meg meg sem ismerenek ! Hisz nem változtam ugyan úgy nézek ki mint régen. Oké kit hazudtulok meg? Ők is megváltoztak. Most már tudom, miért vannak értük ennyire megőrülve. Eszeveszettül jól néznek ki.
- Befognátok már egy percre?- nézett rájuk dühösen Kendall.
- Nyugi majd falazunk neked- ütögette meg Carlos Kendall hátát.
Na jó én ezt nem hallgatom tovább. Most komolyan úgy nézek ki mint Kendall barátnője? Mindig is tudtam, hogy Carlos és James agyában nincs rendben valami. Mármint jó értelembe. A vicceiken lehet nevetni, de most nem úgy néznek ki akik viccelnek.
Viszont van itt még valaki akinek nem hallottam a hangját. Logan kővé dermedve állt és csak bámult. Nem szólt semmit, még pislogni is elfelejtette a szája pedig résnyire nyitva volt. Úgy nézett rám mintha pont egy szellemel találta szembe magát. Szinte már hallottam ahol kattogott az agya. Tuti, hogy ismerős voltam neki valahonnan csak nem jött rá honnan.
- Te nem szólsz semmit Logie?- léptem elé és rámosolyogtam. Na az a pillanat amire vártam most jött el. Logan végre rájött, hogy ki vagyok. Tudtam ha Logienak fogom szólítani rögtön rájön mivel a világon én voltam az egyetlen aki így szólította. Ezt a nevet én adtam neki mikor még nem tudtam beszélni és nem tudtam kimondani a nevét. Később pedig már meg sem próbáltam máshogy hívni.
- Katie?- kérdezte hihetetlenül és hirtelen megint a levegőben voltam. Ennyire hiányoztam, hogy mindenki így ölel meg. De azért Logan ölelése más volt mint Kendallé. Nem kell semmi rosszra gondolni, csak ezt jobban élveztem mint a bátyámét.- Ezt nem hiszem el. Visszajöttél- vigyorogta és végre letett. Közelről még kisfiúsabb arca volt mint messziről.
- Aha én vagyok élőben- nevettem és megborzoltam zselés haját, mire megbökött.
Carlos és James még mindig a sokk hatása alatt álltak. Mind kettőjüknek nyitva volt a szája és úgy meredtek rám.
- Pelenkás már nem pelenkás- tért észhez Carlos és végül elnevette magát.
- É-én nem tudtam.- dadogott James.- Ha bemutatkozol az elején..
- Szép, hogy elfeletkezel a barátodról- válaszoltam sértődötten.
- Nem csak rendesen megváltoztál. Mikor utoljára láttalak nem volt két első fogad- szabadkozott.
- Oké- szakítottam félbe.
- És minden éjjel bepisilt- tette hozzá Carlos mire mindenki nevetésben tört ki csak én nem. Na és ha bepisiltem akkor mi van? Mindenkinek vannak titkaik, de ezt akkor sem fogom annyiban hagyni.
- Megszólalt az aki ha kólát ivott szintén pepisilt- emlékeztettem mire rögtön abbahagyta a nevetést. Persze a többiek nem hagyták abba és tovább nevettek. Igen most jön az amikor nevetünk, de nem tudjuk hogy min.