16.- Hazudjuk, hogy járunk?

 Sziasztok ! Új rész tele eseményekkel. Szerintem sokan nem erre számitottak :D de azért remélem tetszeni fog és komiztok xD

Ami ez estben egy fiú mosdó volt. Életemben nem tenném be ide a lábam de a jelen körülmények között cseppet sem érdekelt. Idegesen berántottam magam után Logant és becsaptam az ajtót aztán pedig villogó szemekkel ránéztem. 

- Mi ez ?- kérdeztem és az arca elé nyomtam az újságot.- Még, hogy én a barátnőd? Tudtam, hogy nagyon tudsz hazudni, de nem gondolod hogy ez egy kicsit már sok?- üvöltöztem vele Ő pedig csak nyugodtan állt és meg se kottyant neki, hogy most épp pont vele ordibálok.

- Ahhoz semmi közöm- szólt közbe hangja nyugodt volt.

- Aha persze. De tudod mit nem vagyok kiváncsi rád mert úgyis csak hazudni tudsz- vontam vállat és elindultam az ajtó felé, de ő gyorsabb volt és egy hirtelen mozdulattal kulcsra zárta.- Mit csinálsz?- néztem rá ijedten Ő pedig csak gonoszul rám vigyorgott.- Add ide a kulcsot !- mondtam követelőzően, és már nyúltam is a kulcsért.

- Nem !- csóválta meg a fejét és tudjátok mit csinált? A nadrágjába csúsztatta és közben pedig vigyorgott. Ez normális ? Miért kell még jobban megnehezitenie a dolgokat. Azt hiszi, hogy majd benyúlok a nadrágjába vagy mi? Na arra aztán várhat, egyszer úgy is ki kell engednie innen. Csessze meg aki ezt a tetves épületet tervezte mivel még egy szaros ablakot sem volt képes ide tenni. Ez nem történhet meg velem, Logannal egy helyiségbe!- Most muszáj lesz végighallgatnod- állt elém én pedig csak felhúztam az orrom és a falnak dőltem.

- És mi van akkor ha nem vagyok kiváncsi rád?- húztam fel a szemöldököm és összekulcsoltam a kezeimet.

- Addig nem adom oda a kulcsot- válaszolta ravaszan. Elvesztem , valaki adjon valamit amit a szivembe tudok szúrni.

- Felesleges rád figyelnem mert ma a világ is megtudta mekkora sunyi dög vagy. Akik ismernek nagyon is jól tudják, hogy nem járok veled- fordultam felé és jól kihangsúlyoztam a 'nem' szót.

- Ehhez nekem semmi közöm- bökött a földön heverő újság felé én pedig csak unottan megforgattam a szemem.- Komolyan !

- El is hiszem-mondtam gúnyosan.

- Na jó azt nem tagadom, hogy van egy pici közöm ehhez- túrt bele zavartan a hajába, de én nem válaszoltam rá. Próbáltam úgy tenni mintha nem érdekel amit mond, de a szavai még is áthatoltak a füleimen. Miért érdekel annyira amit mond? - Te mit csináltál volna a helyemben?- tárta szét a karját én pedig értetlenül ránéztem- Mióta Molly visszajött azóta nem tudom levakarni magamról. Folyton mindenhova követ és rám ragad mint egy pióca- borzongott meg mikor az emlitett személyről beszélt. Nagyon édes volt...Katie miket beszélsz ?- Tegnap délután pedig végképp elegem volt belőle. A medencénél voltam mikor ismét feltűnt és elkezdett ölelgetni és meg akart csókolni- akaratom ellenére is de ránéztem. Úgy látszott most tényleg az igazat beszéli ami azt jelenti, hogy tényleg nem szereti Molly-t.- És akkor mondtam, hogy hagyjon végre békén mert barátnőm van. Először nem hitte el, kérdezte hogy ki az és mivel nekem pont te jártál az eszembe a te nevedet mondva- mondta halkan és lehajtotta a fejét. Azt hittem a szivem majd kiugrik a helyéből mikor azt mondta, hogy én rajtam járt az esze. Menten elolvadok.- Elkezdett cirkuszolni és azt kiabálta, hogy még nincs vége. Ez után pedig rögtön köpött a paparazziknak, hogy barátnőm van- fejezte be a mondókát én pedig csak szótlanul hallgattam. Most tényleg megsajnáltam, hisz nem tehet róla, hogy Molly visszajött és, hogy nem hagyja békén. De akkor is miért nem tudta megmondani, hogy ki is ez a Molly.- Gondolom most nagyon utálsz- húzta el a száját én pedig csak játékosan megütöttem.

- Hát az elmúlt napokban képes lettem volna kikaparni a szemeidet amiért hazudtál az évek során- ismertem be halkan. Az igazat megvallva már rég megbocsátottam neki csak még magamnak se mertem bevallani.- De amit az előbb elmondtál megsajnáltalak- tettem még hozzá halkan mire neki felcsillantak a szemei.

- Akkor újra barátok?- kérdezte félénken és már épp készült volna megölelni mire én lassan eltoltam magamtól pedig nagyon is örültem volna neki. 

- Azért ne szaladjunk annyira előre- állitottam le mire ő csak bólintott egyet.- Mivel most megint utállak amiért mindenki azt hiszi, hogy járunk.

- Sajnálom, de ez az egyetlen, hogy Molly végre szálljon le rólam. Ezért is gondoltam azt, hogy esetleg segithetnél- nyögte ki nagy nehezen belőlem pedig feltört a röhögés.

- Mi van te most komolyan azt akarod, hogy mindenkinek hazudjunk?- húztam fel nevetve a szemöldököm ő pedig csak komoran nézett.- Játszam el, hogy a barátnőd vagyok ?

- Igen pontosan azt akarom addig amig Molly végre lelép- válaszolta egyszerűen nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy tényleg komolyan beszél. - Katie ha kell térden állva könyörgök neked csak segits nekem. Én már megbolondulok Mollytól- nézett rám könyörgően. Szó se róla Logant igy még könyörögni soha nem hallottam. - Esküszöm ha segitesz mindent megcsinálok- tette hozzá az én szemeim pedig felcsillantak.

- Mindent?- kérdeztem vissza Ő pedig csak hevesen bólogatott. Ezzel az alkuval még jól is járnák. Végre valahára akkor megtanitana korizni, elvégezné helyettem a házimunkát, megirná a leckéimet. Szóval még jól is járnák vele.- Oké bennevagyok, de mostantól amit kérek a válaszod mindenre az, hogy igen.

- Megegyeztünk- bólintott rá mosolyogva.

- És csak Kendall, James, Carlos és anya tudhatja az igazat- tettem még hozzá gyorsan. Igen azt akarom, hogy még Miáék sem tudjanak róla.

- Rendben van- válaszolta.

- Most pedig jó lenne ha végre kiengednél- mondtam zavartan mire az arcán megint megjelent egy ravasz mosoly. Gyűlölöm amikor ezt csinálja.

- Megigéred, hogy normálisan fogsz velem beszélni és soha többet nem bántasz?- húzta fel a szemöldökét kérdően.

- Miért még mindig fáj az orrod vagy szégyenled, hogy egy lány ilyen csúnyán elintézett?- kérdeztem gúnyosan végül pedig elnevettem magam. Logan azonban nem nevetett rajtam úgy látszik akkor tényleg szégyenli.

- Is-is- vont vállat aztán újra kérdően rám nézett- Na?

 - Oké megigérem, hogy normális leszek veled- adtam meg magam Ő pedig mosolyogva előhúzta a kincset érő kulcsot. Most komolyan nem lett volna egyszerűbb ha valahova máshová teszi? Igy most nézhetem ahogy a nadrágjában turkál.- Tessék- nyújtotta felém én pedig elhúztam a számat.

- Kösz inkább én azt már nem fogom meg-húztam el a számat Ő pedig értetlenül nézett rám aztán vállat vont és kinyitotta az ajtót. Akkor még egyikünk sem gondolta milyen mozgalmas napunk lesz...