20.-Még egy ok, amiért szeretem

Hello...Először is a sztory a vége felé közeleg. Már csak olyan 3 rész várható és végleg vége :/ de nyugi hamar hozok egy másik blogot, csak még nem tudom milyen témájú legyen. A másik pedig van egy blog akinek irója örülne a komiknak, BTR-os szóval nézzétek meg :D : http://bigtimerushstorys.freeblog.hu/

ÓÓÓ és Komizniii :D

Szerintem úgy nézhettem ki mint aki be van szarva mikor ráálltam a jégre. Lábaim remegtek és nem sok kellett már ahhoz, hogy egy helyben állva seggre üljek. Évek óta vártam már ezt a pillanatod, de most legszivesebben vissza ülnék a lelátó egyik székére és onnan csodálnám Logant. Én miért nem vagyok olyan jó koris mint Ő? Talán azért mert Ő egész életében hokizott és a vérében van. Mig én mindig csak néztem.

És ami még ennél szörnyűbb volt azok az emlékek voltak. Újra magam előtt láttam apát ahogy Kendallt korizni tanitja én pedig a tó szélén hisztizek, hogy vigyenek magukhoz. A válasz pedig mindig ugyan az volt: Katie te még túl kicsi vagy a korcsolyázáshoz a hoki pedig fiúknak való ! Mintha csak most történne ez az egész. Minden évben azt vártam, hogy apa mikor fog az én kezembe is adni egy pár korcsolyát. Sóvárogva néztem ahogy a fiúkat hokizni tanitja én pedig nem lehettem köztük. Amikor pedig végre eljött az én időm apámnál tüdőrákot fedeztek fel. Soha nem mutatta, hogy fájdalmai vannak inkább mosolyt erőltetett az arcára és úgy hallgatta ahogy Kendall a győzelmi meccseiről beszél. Végül pedig örökre itt hagyott minket. De én nem adtam fel az álmom, könyörögtem Kendallnak, hogy tanitson meg, de féltett. Logan volt az egyetlen aki megigérte, hogy segiteni fog és megtanit.

És most itt vagyunk, 7 évvel később én mégis betojtam. 

- Nekem ez nem megy!- csóváltam meg kétségbeesve a fejem. Ahogy bejöttem úgy megpróbáltam kimenni, de egy gyenge rántást éreztem a derekamon.

- Katie mi történt?- találtam szembe magam Logan aggódó arcával.  Most gondolom egy nemnormálisnak tart amiért mindig könyörögtem neki, hogy tanitson meg erre fő feladom és próbálok elmenekülni mint egy nyuszi.- Dehogynem megy !- biztatott.

- Nézz rám még állva képes lennék elesni. Nem akarok cikis helyzetbe kerülni- húztam fel az orrom.

- Na ne a menő Katie Knight megijedt?- húzta fel a szemöldökét Logan közben pedig gonoszul vigyorgott. - Ó nézzenek már oda valójában ő egy nyusziii- gúnyolódott én bennem pedig az ideg csak úgy forrt. Hogy képes engem nyuszinak hivni? Én aki minden hülyeségben benne van. Egy ilyen fiú mint Logan nem nevethet rajtam.

- Ha most nem korcsolya lenne a lábamon már rég seggbe billentettelek volna- kezdtem el fenyegetni és egy mm-t előrébb csúsztam.- Úgyhogy ne várd, hogy levegyem.

- Miért nem csinálod meg most rögtön. Várj tudom, mert félsz !- ez volt az utolsó csepp a pohárban. Én semmitől nem félek. Ráadásul nem tőled.

- Most véged van- mutogattam felé és minden erőmet összeszedtem és ellöktem magam. Persze miért is ne én lennék ...bénáztam. Elvesztettem az egyensúlyomat és egyenesen Logan kezei közt kötöttem ki. Éreztem, hogy az arcom vörösödik , a szivem pedig hevesebben kezdett el verni.

- Van egy ötletem először inkább az alapokkal kezdjük- hangja zökkentett ki az álmodozásból és mintha semmi nem történt volna felálltam, de nem engedtem el a kezét. Fő a biztonság nem igaz? Meg aztán most még okom is van rá, hogy hozzá érhessek.

- Benne vagyok- mosolyodtam el és elkezdtünk lassan körözni. Egy kicsit untam a csöndet ezért jobbnak láttam ha beszélgetést kezdeményezek.- És mi hir Mollyról? Vagy azóta nem találkoztatok?- fura, hogy pont ez a téma jutott az eszembe , pedig nem szivesen beszélgetek Mollyról.

- Mond csak te ennyire meg akarsz tőlem szabadulni?- fordult felém komoran, mintha annyira megbántottam volna.

- Bocsásson meg uram, hogy megsértettem a kegyeit- kértem bocsánatot úgy mintha akkor bűnt követtem volna el. Aztán pedig mind ketten hangos nevetésben törtünk ki. Percekig csak nevettünk mig végül megint én szólaltam meg- De most komolyan, hogy tudtál vele összejönni?

- Hanyagolhatnánk végre ezt a témát?- emelte tekintetét az ég felé aztán pedig rám nézett- Inkább beszéljünk a te szerelmi életedről- nézett rám egy ravasz mosoly kiséretében. Azt hiszi. hogy majd megijedek vagy mi?

- Mit akarsz tudni?- kérdeztem.

- Amióta itt vagy soha nem beszéltél arról, hogy mi volt Londonban. És nem mond azt, hogy nem volt senkid- mondta gyorsan mikor észrevette az arckifejezésemet.

- Akár hiszed akár nem, tényleg nem volt ilyen izgalmas életem mint neked- világositottam fel, mire ő értetlenül rámnézett.

- Nem hiszem el, hogy nem jártál senkivel- csóválta meg a fejét.

- Pedig igaz. Még rendes csókom sem volt- ismertem be és elforditottam a fejem. Nem hittem volna, hogy egyszer pont Logan lesz az akinek elmondom, hogy még nem csókolóztam.

- Na ne ugrass- nézett rám elképedve.

- Mondom. 13 évesen volt egy srác de azzal is csak szájra puszi volt- kezdtem magam nagyon bénának érezni. Most mit gondolhat rólam?- És nem is érdekel, mivel én az igazit várom aki tényleg szeretek- ismertem be halkan és kerültem a tekintetét. Aki történetesen pont itt állt vagyis korizott mellettem. 

- Manapság ilyet nem sok lány szájából hallani- mondta elismerően én pedig megnyugodtam. Azt hittem kinevet majd vagy valami ilyesmi. Ennek azonban az ellentétje történt.

- Szerinted nem ciki?

- Abszolút de nem. Inkább tetszik. Te az igaz szerelemben hiszel nem pedig a kalandokban. Minden lánynak igy kellene gondolkozni, nem pedig úgy válogatni a pasikat mint a zoknijukat- az utolsó mondatot mosolyogva mondta és bátoritóan rámnézett- Amit pedig most mondok lehet fájni fog: Katie te sokkal jobb korcsolyázó vagy mint szörfös. Nem is értem miért voltál ennyire megijedve- nézett rám értetlenül, én pedig csak pirultam a dicséretétől.

- Mit mondjak, jó tanárom van- válaszoltam vigyorogva.

- Nekem pedig jó a tanitványom.

Sötétedés előtt indultunk vissza a PalmWoodshoz. Ennél csodásabb napot nem tudtam volna elképzelni. Korizhattam és egész nap Logannal lehettem.  

Szerencsére az utcák ki voltak hallva igy most nem kellett a rajongóktól tartani.

- Drága ficskám, de jó hogy újra találkozunk- a hotel előtt újra szembe találtunk magunkat azzal az idős hölggyel akinek Logan megpuszilta a kezét mikor üvegeztünk.- Gondoltam ezt oda adom- nyújtott átt egy cetlit Logannak aki értetlenül nyitotta ki. Lassan oda kukucskáltam és láttam, hogy egy telefonszám volt beleirva. Most ez komoly? 

- Öhm,de mit csináljak vele?- kérdezte félénken Logan és elhúzta a száját.

- Nyugodtan felhivhatsz. Tudod nagyon szeretem a fiatal legényeket- pirult el a néni én belőlem pedig egyszerre tört elő a nevetés. Ez kész. Egy 80 éves nő rástartolt egy 17 éves srácra.

- Nagyi mit csinálsz már megint?- szaladt egy pöttöm kislány a nő felé  és csúnyán ránézett.- Bocsi ha valami hülyeséget mondott. Tudjátok rettentő szenilis.

- Semmi baj, legalább szórakoztunk egy jót- nevettem még mindig Logan pedig rosszállóan rámnézett. 

- Inkább aranyos volt- szólalt meg Logan is és a kislány akkor vette észre, hogy kivel is van dolga. Néhány másodpercig csak tátogni tudott.

- Úristen te Logan Henderson vagy a BTR-ből- kezdett el sikitozni aztán pedig rámnézett- Akkor te Katie Knight vagy- nem sok kellett ahhoz, hogy elájuljon szegény. Most komolyan kell ekkora felhajtás?- Én Bianca vagyok és imádltak titeket- kezdett el egyhelyben ugrálni.

- Tényleg?- kerekedett el a szemem- Mármint engem is?

- Hát persze. Hisz te Kendall kishúga vagy és Logan barátnője , úgyhogy nem lehetsz rossz ember ha beléd szeretett- az eszem eldobom. Alig ér fel a seggemig és milyen beszédje van.- Ha nagy leszek én is ilyen boldog akarok lenni a fiúmmal.- Zavartan egymásra néztünk Logannal mig végül lehajolt hozzá.

- Mond csak Bianca hány éves vagy?- térdelt le elé és barátságosan rámosolygott.

- 6 múltam decemberben- mondta angyali hangon. De tényleg nagyon aranyosak voltak ketten.

- És már van fiúd?- húzta fel kiváncsian a szemöldökét Logan.

- Nincs, de ha lesz olyat szeretnék mint te, mivel Katie a példaképem. És akkor mi is világhirű pár lennénk- magyarázta Bianca és hosszú szőke haját elkezdte buzerálni. Példakép lettem ?! Világhirű pár? És ebből mennyi a valóság? - Oh és holnap megyek a koncertetekre. Remélem eléneklitek a Love Me Love Me-t.

- Csak akkor ha az első sorban fogsz állni és velünk együtt fogsz énekelni- borzolta össze a haját Logan, Bianca pedig csak hevesen bólogatott. Mindig is tudtam, hogy Logan imádja a gyerekeket, de hogy ennyire kedves is velük. Most nagyon meglepett. Még egy ok, amiért szeretem...