3.-Azt mondtam milyen jó lány vagyok?

Hello emberkék. És íme megérkezett a harmadik rész is. Előző részhez nagyon köszi a komikat. Kezdem elhinni, hogy tényleg tetszik amit csinálok :) Van egy jó hírem ebben már feltűnik egy fiú. A kövi rész a komi mennyiségtől és az időmtől függ hisz suli van meg minden de igyekszek :D Addig is komikat




Hé kislány ide nem mehetsz be !- egy nagy darab security az utamat állt. Ami pedig a legrosszabb volt, hogy nem ő volt itt az egyetlen. Nem is csoda hisz tini lányok hada állt az épület előtt. Üvöltöztek, sikítoztak és próbálták átverekedni madukat a kerítésén a fekete csendőrökön keresztül akik nem adták meg magukat olyan  könnyen. Az újságírók és fotósok készenlétben álltak és le sem vették a szemüket az ajtóról ami a Palm Woods épületébe vezetett. 
- És mégis miért nem?- néztem fel a kidobó férfira és derekamra tettem a kezem. A mai napból már kezdett nagyon elegem lenni. Több mint ötórát ültem egy pedifil állat mellett, leordibálta a fejem egy öreg nyanya, fél órát vártam a reptéren és most meg nem akarnak beengedni. Még mi fog történni a mai nap folyamán? Talán elrabolnak, kirabolnak? Már meg se lepődnék. Nagy levegőt vettem és nyugodt hangnemben újra megszólaltam- Tudja én itt lakom.
- Tudod ma hányszor hallottam már ez?- válaszolta gúnyosan, én bennem pedig az ütő is megállt.
- Komolyan. Itt lakik az anyám és a bátyám- bizonygattam ő pedig válasz adás képpen ásított egyet. Oké ezt az ügyet úgy látom nem lehet nyugodtan megoldani.
- Húha és ki az anyád? Madonna, Lady Gaga?- kérdezte gúnyosan. Ez teljesen megőrült. Ha Madonna lenne az anyám akkor már rég lenne egy lemezszerződésem és nem egy bentlakásos iskolában éltem volna le az életem felét. 
- Mi? Egyik sem...- csóváltam meg a fejem.
- Gondoltam. Ma már ezt is előtték párszor...
- ...viszont Kendall Knight a bátyám. A kishúga vagyok Katie...- világosítottam fel, de tudtam nem hisz nekem mert az arcomat bámulta. Itt ez hagyomány, hogy mindenki így bámul? Könyörgöm mi van rajtam olyan feltűnő? Hosszú barna hajam van amit imádok feltűnően megcsinálni. Na és akkor mi van? 16 vagyok most kell kiélnem magam. Kövér sem vagyok a magasságom is átlagos. Az öltözködésem pedig....oké szeretem a kihívó ruhákat. Ja és persze túl nagy pofám van másokkal, de az nem testi hiba szerintem.
- Persze én meg Obama vagyok- felelte vigyorogva de hamar abbahagyta.
- Hát a test színük megegyezik- vontam meg a vállam, mire ő csúnyán rámnézett.- Nyugi én bírom a feketéket- nyugtattam meg. Vissza térve az elejére igazam van. Meg tudom mutatni az igazolványom, vagy nyugodtan be is mehet megkérdezni.
- Na persze. Fejlett már a technika szóval nyugodtan hamisíthattál magadnak papírt. És nem vagyok hülye, hogy itthagyjalak aztán te pedig szépen belopózól.- emelte feljebb a hangját és már látszott rajta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Levette a fekete szemüvegét és úgy nézett rám.- Kislány tudod mit utálok én a legjobban? A tini lányokat akik megvannak őrülve mikor megpillantják kedvenceiket. Röviden a rajongókat amiket ha jól látod itt rengeteg van belőlük- nézett körül a hatalmas tömegen. Most esett le, hogy ezek tényleg rajongók. Várjunk csak akkor igaza volt a taxisnak, hisz kérdezte miért jövök pont ide. Egy őrült tini lánynak nézek ki remek. De nem vagyok az !
- Ez mind szép és jó, DE ÉN NEM VAGYOK RAJONGÓ- üvöltöttem az arcába és közelebb léptem hozzá.- Igazat mondtam. Katie Knight vagyok a bátyám pedig sajnos a Big Time Rush egyik tagja.
- Okosan beszélj velem kislány ha nem akarod, hogy a szüleid jöjjenek érted a rendőrségre- most ő lépett közelebb hozzám. Rettentő magas volt és most úgy kellett rá felnéznem. Ha nem ilyen helyzetben lennék már rég betojtam volna, de arra most nem volt időm.
Az egész napos mérgem most kívánkozott ki. Gondolkodás nélkül rávetettem magam a cságó hátára és elkezdtem ráncigálni a fejét és ordibáltam. Szinte mindenki körénk állt és a jelenetet figyelte. A fekete rendőr eszeveszetten próbált levakarni magáró, de nem voltam egy könnyű eset. A suliban birkózni tanultam, plusz egy évig karatéztam is. Egy szóval nehéz dió voltam ráadásul még mérges is. Ha valaki ilyenkor a közelemben van az nagyon megbánja és most pont ő volt a közelemben. Úgyhogy viselje a következményeket.
De hirtelen több kézt éreztem a testemen és ilyedten hátra fordultam. Három fekete ruhás rendőr épp azon voltak, hogy leszedjenek róla. Nem volt könnyű dolguk mert védekeztem, de sajnos azért ennyire erős már nem voltam.
- Most nagy bajban vagy kislány. Ugye tudod- vicsorgott rám és behúztak a csarnokba. Ott is nyüzsögtek az emberek és tele volt riporterekkel.- Áh Mr. Anderson jó, hogy látom- szólított meg egy öltönyös férfit. Félig kopasz volt, szemüveget viselt és elég darabos volt. LA tele van kövér emberekkel vagy mi? Tuti, hogy ez a csávó valami nagy ember. 
- Igen mi történt? Csak nem beszabadultak a rajongók?- nézett rá ilyedten mire az megcsóválta a fejét és elmesélte az egész történetet, hogy mi történt.
- Szóval azt állítod, hogy te vagy Kendall Knigh húga?- nézett rám Mr.Anderson. Újra elfutott a pulyka méreg és kikaptam kezem a rendőr szorításából, hogy végre tudjam elő venni az igazolványom. Mikor ez megtörtén Mr. Anderson arcába nyomtam mire az hatalmasat nyelt és elvörösödött.
- Most már hisznek nekem. Nyugodtan szólhatnak is neki.- húztam össze a szemöldököm és úgy néztem rájuk.
- Én rettentően sajnálom. Tudod a fiúk épp ma érkeztek vissza a turnéról és ilyenkor a rajongók követik őket. Ezért is hitték rád azt, hogy rajongó vagy. Ha már az elején megmutatod...
- Megmutattam volna ha engedik..- itt szúrósan ránéztem a mellettem álló fekete rendőrre aki még mindig mérges vagyok.
- Egyébként Robert Anderson vagyok a Palm Woods igazgatója- mutatkozott be és kezet nyújtott.- Azonban erről az esetről sajnos tudni fog az édesanyád- mondta szomorúan. 
Remek 3 éve nem látott és most is rendőrök visznek hozzá. Biztos nagyon fog örülni.
- A hetediken laknak- mondta a rendőrnek mire azok felhúztak egyenesen a hetedik emeletre ahol megálltak a 660 ajtó előtt és tétovázás nélkül bekopogtak. Jesszus szegény anya mit fog gondolni ha így lát meg, hogy két rendőr áll mellettem?
Néhány másodperc múlva nyitódott az ajtó és megjelent előttem Amy Knight a maga hosszú vörös hajával, szöld szemei és barátságosan mosolygó arcával, na jó most inkább értetlenül nézett vendégeire de általában mindenkire mosolyog. 
- Szia anya emlékszel, még arra mikor azt mondtam milyen jó lány vagyok? Most is az voltam- néztem rá vigyorogva hátha akkor nem lesz olyan mérges. De a jelen pillanatban szerintem nem tudta mit csináljon.
- Legközelebb jobban nevelje meg a lányát ha nem akarja, hogy élete végéig egy börtönben üljön- azzal a két rendőr megfordult és elment. 
Ebben a pillanatba anya a nyakamba ugrott és úgy megölelt, hogy szinte a csontjaim megrepedtek.- Katie úgy örülök, hogy végre itt vagy. El sem tudod képzelni mennyi minden történt.
- Anya nyugi mert ha így folytatod összetörsz- húzódtam el tőle és beléptem újdonsült lakásunkban. Nagyon barátságos volt. A konyha és a nappali egyben volt a falak színesek voltak. A falon egy hatalmas TV volt felfüggesztve előtte egy hatalmas kanapé oldalt pedig egy csúszda. Csúszda? Ez most komoly? Ez a lakás úgy néz ki mintha egy csomó gyerek lakna itt. Minek van itt mini hoki pálya? Na jó inkább nem foglalkozok vele.- Szép kis lakás- válaszoltam végül és mosolyogva ránéztem anyára aki még mindig engem nézett. Úgy nézett ki még mindig nem hiszi el, hogy itt vagyok.
- Katie ez olyan hihetetlen, hogy újra velünk fogsz lenni- törölte ki szemeiből a könnyet én pedig újra megöleltem.- Inkább nem is foglalkozok vele, hogy miért rendőrök hoztak ide- vont vállat mire mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Engem azonban érdekel, hogy miért nem jöttetek ki elém- vontam kérdőre és kíváncsian rá néztem.
- Nos...kezdte mondani mikor nyitódott az ajtó és csak azt vettem észre, hogy valaki felemel és úgy ölelget. Szőke borzas haj, izmos testalkat ő nem lehet más csak...
- Kendall- nevettem és megborzoltam a haját- Bátyus tegyél le !
- Katie Knight, hogy mondhatsz ilyet? Pelenkás korodban élvezted ha ezt csináltam- tett le a földre és úgy nézett rám mint aki haragszik.
- Tudom, hogy nem haragszol- böktem meg mire ő hangos nevetésben tört ki. Be kell ismernek Kendall rettentő dögös lett. Zöld szemei még mindig olyan kihívóan csillogta ami szőke haját még jobban kihozta. Ráadásul most már magas is lett és rettentő edzett is lett.- Hát bátyus most már értem, hogy miért vannak érted meghalva a csajok- vigyorogtam.
- Ez nem is igaz- csóválta meg a fejét.
- Nincs mit tenni a rajongóid fontossabbak mint a húgod- hánytam a szemére a szavakat. Tudtam, hogy fáj neki amit mondok, de nem tehetek róla ez volt az igazság. Leültem a kanapére mire ő és anya mellém ültek.
- Sajnálom, de most minden a feje tetejére állt. Turné, koncertek, interjúk...
- Engem meg ott hagytatok a reptéren.
- Hát igen, kínos is a dolog. Fogalmam se volt róla, hogy ez lesz- nézett rám sajnálkozva anya és folytatta- Tudod ez volt az első ilyen turné és nem tudtuk, hogy ez lesz. Rajongók jöttek utánuk a világ minden tájáról- mesélte anya én pedig elgondolkoztam. Igazából soha nem haragudtam Kendallra vagy anyára, csak lehet egy kicsit irigy voltam amiért ők mindig együtt voltak.
- Hé nem kell sajnálkozni, hisz a bátyám egy szupersztár.- mosolyogtam és Kendall vállára tettem a fejem mire Ő elkezdte simigatni a hátam.
- Nem hittem volna, hogy ilyen népszerű lesz a banda...
- Tényleg a banda. Mi van a fiúkkal ?- húzódtam el tőlük és körülnéztem a szobába mintha a három srác itt lenne.
- Valahol a hotelban vannak. Sose lehet tudni épp mit csinálnak. De rettentően örülni fognak neked ha meglátnak- vigyorgott Kendall és kacsintott egyet amit nem értettem.
- Szerintem csomagolj ki aztán elmesélsz mindent- állt fel anya és megmutta a szobámat ami közvetlenül Kendall mellett volt. A folyosón összesen hat ajtó volt mire összehúztam a szemem.
- Öhm a srácok is itt laknak?- kérdeztem bizonytalanul.
- Igen mivel a banda miatt költöztünk ide Minnesotából.- világosított fel és benyitott az első szobába. Nem volt nagy szoba viszont nagyon otthonos volt. Azt leszámítva, hogy a falak rózsaszínek voltak.
Be kellett ismernem, hogy nem is olyan rossz itt. Hisz újra mellettem van anya és bátyám.