5.- Most már úgysem szabadulsz meg tőlem

Hola! Íme itt a frissz rész és ebben már van egy kis izgi is amiből elég sok minden kiderül. Mármint a párosításról. Előző részhez köszi a komikat és a látogatókat. Remélem ennél a résznél sem csalódok és kapok sok komit :D


Emlékeztek amikor azt mondtam, hogy milyen boldog voltam mikor anya és Kendall újra mellettem voltak ? Hazudtam, mivel így hogy Logan, James és Carlos körüllöttem ül sokkal jobb. Újra azt érzem, hogy visszakerültem Minnesotába és kisgyerek vagyok. Nevetünk Carlos viccein elkezdjük egymást párnákkal verni közben pedig ugratjuk egymást, anya pedig távolról néz minket mosolyogva.
8 év telt el azóta mióta láttam őket hazudnák ha azt mondanám nem változtak, hisz én magam is változtam. Már nem hagytam hogy csak rajtam nevessenek hanem inkább én voltam a fő gyújtogató. Vigyorogva hoztam elő régi cikis sztoriainkat, boldogan kócoltam össze Logan tökéletesre zselézett haját, állandóan Kendallt bökdöstem és le sem lehetett vakarni az arcomról a mosolyt. És ez nem csak olyan mosoly volt, hogy muszájból csináltam, hanem ez az a mosoly volt ami a szívemből jött. Boldog voltam, de most tényleg. 
Hisz ki ne lenne az ha négy ilyen eszeveszetten dögös pasi ülne körülötte. Oké azért van mint még fejlődniük. Nézzük csak sorjába. Ugyebár itt van a mi kis Carlosunk aki félig spanyol és ezáltal gyönyörű napbarnított bőre van. Ha nem ismerném simán rámondanám, hogy néger. De most komolyan olyan szép barna bőre van, hogy irigylem tőle és már kiskorától. Most, hogy felnőtt csak még jobban nézett ki miatta. Fekete haja és fekete szeme öszhangban van állandóan mosolygós arcával. Csak egy hibája van : Carlos nem a magasságáról híres. Körülbelül ugyan akkora mint én. De nem baj neki ezt el lehet nézni mert aki életében csak egyszer beszélt vele az is egy órát nevet rajta. 
De nézzük tovább. Amióta Jamest megláttam azóta ha jól számoltam több mint tízszer igazította meg a haját és háromszor ment a fürdőbe, hogy nézhessen bele a tükörbe. Igen tipikis szépfiú akikért a lányok megvannak halva. Ezáltal beképzelt és azt hiszik magukról , hogy Ők a tökéletes pasik. Pedig ha tudnák mekkorát tévednek. Semmivel sem különböznek azoktól a srácoktól akik nem nézegetik magukat annyiszor tükörben. Én személy szerint utálom az ilyeneket. Még szerencse, hogy James nemtartozik a beképzeltek közé. Szerintem ha nem lennének a többiek James nagyon beképzelt lenne, még szerencs hogy idejében meg lett fogva. 
Na és ugyebár itt van a mi kis Loganünk az igazi szépfiú számomra. Barna felzselézett haj hozzá csokibarna szemek és kisfiús arca. A tökéletes pasi a legtöbb lány számára. Most komolyan láttátok már őt mosolyogni? Ha nem sürgősen nézzetek utána mert rettentő cuki . Nincs olyan csaj aki ellent tudna neki állni és ha ez még nem elég rettentő inteligens és ért a viccekhez is.
Gondolkozásomból az zökkentett ki mikor fejbe talált egy párna. Zavartan pislogtam körbe és észrevettem , hogy a srácok épp egy hatalmas csata  közepén tartanak. Párnák repültek szanaszét James pedig próbálta a haját védeni közben pedig jajgatott.
- Carlos mi a szösznek van a fejeden egy hoki sisak?- csúszott ki hirtelen a számon mikor észrevette, hogy egy fekete sisakot visel a fején és úgy hadonászik össze-vissza.- Tudtommal nem hokizunk.
- Tudod mennyi mindentől védett már meg?- kérdezte azzal levette a fejéről és megpuszilta. Próbáltam nem elnevetni magam nehogy megsértődjön. 
- Igen megvédett mivel a viselője állandóan a falnak fut, fejeseket ugrik a medencébe- sorolta Logan én pedig hihetetlenkedve hallgattam. Épp eszű ember nem csinál ilyeneket. Várjunk csak mikor mondtam Carlosról azt, hogy éppeszű?- Úgyhogy jó, hogy a fején van.
- Értem- válaszoltam és kinéztem az ablakon. A nap már félig lemenőben volt és én csak most jöttem rá, hogy még nem voltam a városban, sem lent a medencénél.- Oké ki jön felfedezni velem a várost?- pattantam fel és összecsaptam a kezem. A várt hatás elmaradt. Senki még csak meg sem mozdult.
- Mégis hová akarsz menni ilyenkor?- nézett rám Kendall és mellém állt.
- Hétvége van, szóval szórakozni- válaszoltam egyszerűen. 
- Hisz csak most jöttél, rengeteg időd van még körülnézni- ellenkezett én pedig csúnyán ránéztem. Anyára éppen, hogy csak ránéztem már is tudtam, hogy bátyámmal ért egyet- Majd holnap megmutatjuk Palm Woodst- ajálkozott én pedig dühösen vágódtam vissza a kanapéra. Senki nem szólt semmit csak nézték a jelenetet.
- Oké legyen- egyeztem bele- De oda megyünk ahova én mondom- adtam ki a parancsot és elkezdtem gonoszul vigyorogni. Nem fogom engedni, hogy úgy ugráltassanak ahogy ők akarják. Már nem ! Felnőttem nem kellenek az ostoba gyerekes szabályai.
- Megbeszéltük- bólintott és kezet fogtunk.
Ez után még beszélgettünk, de most már csak a bandáról, hogy milyen is világsztárnak lenni. Elég érdekesnek hangzott, de én még mindig nem lennék a helyükbe. A rajongóktól még a hideg is kiráz. Ráadásul szar hangom van a táncoláshoz pedig tehetségtelen vagyok. Egy dolog ami menne az a színészkedés mivel remekül tudok hazudni. Igen büszke vagyok rá, mivel sokszor húzott már ki a bajból.
Éjfélre járhatott már az idő mikor elálmosodtunk és már a témából is kifogytunk ezért jobbnak láttuk ha elmegyünk lefeküdni.
A szobámba lépve rögtön elhúztam a számat. A rózsaszín falak még sötétben is buzerálják a szemem ráadásul ezek a gyerekes bútorok. Vállat vontam és beléptem a fürdőszobámba ahol lezuhanyoztam és felvettem a pizsim. Vissza térve a szobámba még utoljára kipillantottam az ablakon. LA-ban még éjjel is zajlott az élet. Malibu fényesen ragyogott, az autók zaja pedig hangosan zúgott. 
-Ehhez hozzá kell szoknom- csóváltam meg a fejem és belemásztam újdonsült ágyamba ami nagyon kényelmes volt. De nekem nem segített az elalvásban. Csak forgolódtam az ágyon és próbáltam nem figyelni az autók zajára. Ami pedig a legnagyobb gondom volt, hogy hiányoztak a lányok. Lizzyvel és Naomival minden éjjel beszélgetni és nevetgélni szoktunk. De itt nincs olyan lény aki folytatná velem. A srácok már rég mélyen alszanak ki pedig nem mehetek mert eltévednék a városban. Sose hittem, hogy mondok ilyet, de most szívesen vissza mentem volna Londonba. Még Miss. Newman rikácsolását is elhallgattam volna mithogy itt feküdjek a sötétben magam.
Gondoltam egyet és felkeltem. Kiskoromban mindig segített ha itten egy meleg tejet lehet ez azóta is így van. Lassan kinyitottam az ajtót és zajtalanul kisurrantam a konyhába nehogy valamelyiküket felébresszem. 
Konyhába lépve felnyitottam a villanyt és kivettem a hűtőből egy doboz tejet és épp a poharat halásztam elő a szekrőnyből mikor ismét nyitódott az ajtó és megjelent előttem Logan. Aki nem úgy nézett ki mint aki épp alvajáró, sőt nagyon is ébernek tűnt.
Egy percig farkasszemet néztünk mikor végre megmertem szólalni mivel annyira megilyedtem mikor megjelent. Cseppet sem volt vicces, hisz azt hittem mindenki alszik erre fő  Ő megjeleneik pizsamában kócos hajjal a konyhaajtóban.
- Mi a szöszt keresel te fent éjjel kettőkor?- szögeztem neki a legértelmesebb kérdés közben pedig leraktam az asztalra a tejet és újra ránéztem.
- Én is ugyan azt kérdezhetném tőled- válaszolta. Jogos.- Nem tudsz aludni mi?
- Nem nagyon- sóhajtottam és elkezdtem tölteni a poharamat.- Kérsz? Kiskorunkba segíteni szokott elaludni- emlékeztem mire ő mosolyogva bólintott és leült egy székre pontosan velem szembe. Úgy látom már meg is találtam a beszélgető társamat. Néhány pillanatig csak iszogattunk mikor megszólalt.
- Minden éjjel fent szoksz lenni, vagy ez csak ilyen különleges eset?- nézett rám.
- Különleges eset- válaszoltam röviden, de aztán jobbnak láttam a folytatom- Vagyis jobban mondva nem vagyok hozzá szokva ehhez. Meg amúgy is mit hazudjak neked? Honvágyam van. Vissza akarok menni Londonba a barátnőimhez. Itt nincs senki aki beszélgetne velem esténként. - dőltek belőlem a szavak Ő pedig nem szakított félbe. Csak hallgatott és nézett.- Most gondolom hülyének nézel, hisz 8 éve nem láttam az anyám és a bátyám én mégis itt nyavajgok.
- Nem szerintem normális, hisz fél életedet Londonba töltötted természetes, hogy vissza vágysz- vigasztalt és küldött felém egy hatalmas mosolyt ami ebben a pillanatban rettentő jól esett.- De abban nincs igazad, hogy nincs kivel beszélgetned hisz itt vagyok én- mutatott önmagára én pedig elnevettem maga. Igaza volt tényleg itt volt, de Ő akkor is Logan a bátyám egyik legjobb barátja meg hát pasi.
- Tényleg beszélgethetek veled bármiről?- csillantak fel a szemeim mire ő meghökkent. Szerintem rájött miről beszélek.
- Öhm vagyis nyugodtan beszélgethetünk de van egy kis gond...Méghozzá az, hogy én fiú vagyok és tudom, hogy a lányok miről szoknak beszélgetni esténként- válaszolta zavartan és lehajtotta a fejét.
- Nyugi én szeretek veled beszélgetni úgy mint régen- nyugtattam meg mire Ő sóhajtott egy nagyot.- Térjünk rá más témára. Te miért vagy fenn? 
- Te tudnál aludni ha három hónapon keresztül minden nap más hotelban aludtál volna?- kérdezte.
- Nem.- csóváltam meg a fejem és ránéztem. Olyan volt mint régen mikor ketten beszélgettünk. Mindig is Logan volt a négy fiú közül akiben a legjobban megbíztam. Neki bármit el mertem mondani mert tudtam soha nem nevet ki. Vajon még most is ilyen lehet?- Majd hozzá szoksz, hogy szupersztár vagy.
- Ne hívj így !- vágta rá mérgesen- Én még mindig az vagyok aki voltam. Nem szálltam el a sikertől.- mondta mérgesen én pedig csak hallgattam. Igen Ő még mindig az a Logan aki régen volt.
- Akkor hívjalak inkább Logienak- húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Sokkal jobb- válaszolta vigyorogva- 8 éve senki nem hívott így. Már azt hittem ez alatt az idő alatt teljesen elfeledkeztél rólam. Féltem, hogy mi lesz ha újra találkozunk. Azt hittem egy teljesen más Katiet kapok vissza és nem azt akit megszerettem- mesélte komoran én pedig nem tudtam mit válaszoljak. Úgy látszott tényleg hiányoztam neki és várt rám. Eddig rajta vettem észre ezt először. Meg hát azért az se semmi, hogy Ő ismert meg először.
- Egy könnyen most már úgysem szabadulsz meg tőlem- na igen ez nagyon értelmes válasz volt tőlem.- Meg hát még van ugyebár egy ígérted is amit nem tartottál be- kulcsoltam össze a kezem és ravaszul mosolyogtam Logan pedig értetlenül nézett rám.- Mielőtt elmentem volna azt mondtad, hogy megtanítasz korizni és egyben hokizni is- emlékeztettem mire arcán megjelent egy hatalmas mosoly. Gondolom most már minden világos lett számára. Mivel én még mindig úgy emlészek rá mintha tegnap lett volna. Tudom ciki de még mindig nem tudok korizni és akkoriban sem tudtam. Ők pedig akkor kezdtek el hokizni én velem pedig nem játszott azért mert Kendall nem engedett rá a pályára.
- Állok elébe- válaszolta mosolyogva és megittuk az utolsó csepp tejet is a pohárból. Mondanom se kell, hogy most már elálmosodott és ahogy észre vettem Logan is így volt.- Ez még azért megismételhetjük- kacsintott egyet mielőtt belébett volna a szobájába. Válasz helyet bólintottam és én beléptem a szobámba. Mosolyogva feküdtem bele az ágyamba és rögtön elnyomott az álom...