2012. május 12., szombat

6.- Álom

Helllo ! Íme itt az új rész melyben vissza tekinthetünk főhőseink múltjába, hogy miért is alakult minden így ahogy van. Nem lett annyira izgis rész, de azért örülnék a komiknak :D


Logannak hála nyugodtan el tudtam aludni. Fiú létére azért ért a lányok nyelvén ami negy szó. Hisz hozzá képest én egy senki vagyok szóba sem kéne velem állni még akkor sem ha Kendall bátyám. Sokkal szebb lányok veszik körül nap mint nap és akár melyikkel járhatna. Igazat megmondva Ő volt az egyetlen akin soha nem igazodtam ki. Vajon tényleg ilyen jófiú vagy csak a világnak mutatja ? Soha az életemben nem láttam még dühöngeni mindig csöndesen visszavonult és segített ott ahol tudott ezért is ő volt az akiben a legjobban megbíztam. Hogy gondoltam - e már arra, hogy mi lenne ha egyszer járnánk? Igen áttfordult már az agyamon, de mindig ott jutottam ki, hogy akkor tönkre menni a gyerekkori barátságunk és lehet, hogy még a banda is megsínlené. Szóval inkább nem is gondolok rá és hagyok mindent úgy ahogy eddig volt.


/2001 December- Minnesota/
Minnesota soha nem a meleg éghajlatáról volt híres. A nyarak melegek voltak, de nem olyan melegek hogy izzadni lehetett a hőségtől. Ellenben ha tél volt az kegyetlen volt. Ez a város inkább a hidegről volt híres és télen rengeteg turista látogatta meg, mivel a környéken minden évben itt hullott le a legtöbb hó. Akik itt laktak mind profi szinten tudtak síelni, korcsolyázni és hírhedt sport volt a hoki. Nem csak a fiúk, felnőttek játszottak hanem a lányok is ugyan úgy. Hisz mit lehet csinálni állandóan bent a házban? Igaz kint fagyott és állandóan hordta a havat, de rengeteg móka volt a szabadban. 
Így voltak ezzel a Knight gyerekek is. A legkisebb Katie alig tudott menni mikor először megpillantott bátyját korcsolyázni a közeli tavon. Kendall öt éves volt mikor megkapta első jégkorcsolyáját és már ment is kipróbálni viszont egymagában nem volt nagyon élvezetes. De nem tehetett más húga még túl fiatal volt, barátai pedig nem nagyon voltak. Három évet kellett várnia mikorra megtörtént a csoda. Az iskolába új gyerek érkezett aki Texasból költözött ide. Szegény fiú mikor belépett az osztályba megszeppenten nézett körül és nem tudta mi tévő legyen. Kendall abban a pillanatban tudta, hogy a fiúnak segítségre van szüksége ezért jobbnak látta ha szárnyai alá veszi.
- Szia gyere nyugodtan ülj le mellém- szólította meg a barna hajú fiút és a mellette álló üres székre mutatott. A fiú tétovázott de aztán bizonytalanul bólintott és helyet foglalt.- Egyébként Kendall Knight vagyok- mutatkozott be a szőke hajú fiú és barátságosan rámosolygott újdonsült padtársára.
- Oh...helló én Logan vagyok. Logan Henderson- nyújtott kezet mire az elfogadta.
Ettől a pillanattól kezdve Kendall és Logan barátok lettek. Szerencséjük volt mert csak egy utca választotta el őket a házuktól így szinte minden pillanatban együtt lehettek. Hamar kiderült, hogy Logan úgy szintén él- hal a hokiért mind Kendall.
A két fiúhoz hamar csatlakozott még két srác akikkel egy büntetsében töltött unalmas órákat voltak. Hát igen Carlos Pena nem éppen a jó magaviseletéről volt híres. A szülei győztek hetente bejárni az igazgatóiba. Mint aztán később kiderült a fiú azért volt annyira elven mivel nem voltak rendes barátai és állandóan unatkozott egyedül. Ez a probléma aztán megoldódott mikor megismerkedett Kendallal és Logannal. Carlos egy csapásra jobb gyerek lett. Igen még mindig voltak vicces húzásai, de legalább már volt kivel elfoglalnia magát.
James ellenben maga volt a tökéletes gyerek. Szófogadó volt sőt túlságosan is és ezért kiközösítették. Kendallék egyszer a parkban megvédték és úgy jöttek rá, hogy James Maslow nem is olyan elkényesztetett gyerek mint amilyennek tűnt.
És ezzel egyidejűleg összeálltak egy csapattá és szinte minden idejüket hokizással töltöttek. 
Na igen, de volt egy kis bökkenő. Kendallnak volt egy kishúha aki két évvel volt tőle fiatalabb. Katie nem a szófogadásról volt híres és szeretett jó nagy hisztiket lenyomni a szüleinek ha valamit nem úgy csináltak ahogy ő akarta. Katie csak akkor volt nyugton ha bátyjával lehetett mivel őt szerette a legjobban és ez a helyzet kölcsönös volt. Kendall mindent megtett húgának, hogy az vidám és boldog legyen. És ha ez még mind nem lett volna elég a kislánynak Katie,  a bátyja mellé kapott még három testvért. Hisz ahogy mondtam Logan, Carlos és James és Kendall minden szabadidejüket együtt töltötték. Ezáltal Katie is hozzájuk nőtt a fiúk pedig örültek neki, hogy lány is van közöttük.
***
Katie épp, hogy nyolc éves lett volna mikor Mr.Knight meghalt egy autóbaleset következtében. Épp a Karácsonyi ünnepek közeledtek amikor megtörtént a szomorú eset. Az egész család gyászba borult és ez még nem volt minden.
- Gyerünk Kendall add oda a korid én is ki akarom próbálni- a baleset után néhány héttel volt mikor a gyerekek újra kijöttek a tóra. Próbáltak úgy viselkedni mintha semmi nem történt volna, de nem ment nekik. Hisz rettentően szerették az apjukat és még soha nem ünnepelték a Karácsonyt hármasban. Az anyjuk éjjelente álomba sírta magát és ha kiléptek az utcára ott is mindenki sajnálattal nézett rájuk.
- Katie soha az életedben nem volt a lábadon. Ráadásul veszélyes is- ellenkezett a bátyja és ráhúzta a lábára a kopottas korcsolyát. Felállt és sajnálkozva ránézett a kislányra- Szívesen oda adnám, csak nem akarom, hogy valami bajod legyen és anya még szomorúbb legyen- szólalt meg újra és viccesen összekócolta a kislány haját mire az hangosan felnevetett.
- Tudom- sóhajtott és bele ült a hóba és onnan figyelte barátait. Abban reménykedett, hogy ebben az évben végre ő is megtanul korizni és a barátaival hokizhat. Ha az apja nem halt volna meg akkor Őt is ugyan úgy megtanította volna mint Kendallt. 
- Mit búslakodsz itt Katie- huppant le mellé egy fiú és lehúzta a cipőjét. Logan mindig is szerette a lányt, de nem úgy mint egy barát. Logan egy évvel volt idősebb tőle és szinte mindig ott volt Katie mellett ezáltal nem is csoda, hogy ragaszkodott hozzá. Fogalma sem volt róla, hogy mi az a szerelem, csak tudta hogyha ez  az amit ő érez mikor Katie a közelében van akkor nagyon jó érzés.
- Kendall nem enged korizni- panaszolta szomorúan mire a fiú közelebb húzódott hozzá.- Azt mondja, hogy veszélyes. De én nem vagyok félős.
- Hát persze , hogy nem vagy. Te vagy a legbátrabb kislány akit ismerek- vigasztalta. 
- Tényleg Logan? És mond csak hány lány barátod van rajtam kívül ?- szögezte neki a kérdést mire a fiú csak nyelt nagyot. Katie pedig elnevette magát a reakción. Logan soha nem tudott hazudni.
- Nem mind egy ? Jobban szeretem ha nevetsz- válaszolta őszintén mire a lány küldött felé egy hatalmas mosolyt. Logan már azt is tudta, hogyan fogja felvidítani a lányt- Tudod mit? Ha Kendall nem enged korizni majd én megtanítalak !- ajálkozott mire Katienak rögtön felcsillant a szeme.
- Komolyan?- kérdezte csillogó tekintettel.
- Aha megígérem- bólintott rá.
Persze nem lett belőle semmi. Mivel ez utáni napon Amy Knight kapott egy levelet, hogy megszűkültek bevétel gyanánt. Az asszonynak nem volt más választása egyik gyerekét be kellett iratni egy bentlakásos iskolába Londonba. Mivel Kendallt akkor vették be a városi hoki csapatba és ezáltal kapott némi támogatást kétség sem fért, hogy melyikőjük megy. 
Katie soha nem volt az a síró fajta. Fájt neki, hogy el kell mennie otthonról, de nem akarta még jobban fájdítani anyja szívét. 
De mikor elé állt Carlos, James és Logan akkor tudta hamarosan el fog törni az a bizonyos mécses.
- Itt hagysz minket pelenkás? Most már kivel fogom ugratni az embereket- ölelte meg Carlos- Senki nem olyan bátor mint te.
- Csak nem fogsz meghalni nélkülem- válaszolta mosolyogva és nagyokat nyelt.
- Jaj Katie csendes lesz nélküled Minnesota- ölelte meg James is mire a lány összekócolta a fiú haját. James rögtön eltolta magától és már fésülte is meg.
- Szokj le erről a szokásodról, mert nem fiúknak való- kacsintott egyet mire James csak bólintott.
És akkor lépett Logan elé. A fiú mikor megtudta, hogy Katie elmegy szinte kicserélték. Mosolyt nem lehetett látni az arcán és állandóan lógatta az orrát.
- Hé Logie nem örökre megyek el- vigasztalta a fiút és magát is. Fogalma sem volt róla mikor jön vissza.
- Katie ugye nem felejtesz el- és megtörtént az amit eddig nem mert megcsinálni magához húzta a lány és szorosan megölelte. Katie nem bírta tovább a könnyek patakokban folytak az arcáról és csak szorította a fiút.- Szeretlek- Ez volt az a szó aminek nem volt akkor még semmi jelentősége és lehet soha nem is lesz. Hisz gyerekek voltak még és az évek alatt sok minden megváltozik . Felnőnek és megtapasztalják milyen az igaz szerelem. De egy valamit nem fognak elfelejteni : Az első szerelemet !


/Jelen/
Zihálva nyitottam ki a szemem és néztem körül a szobámba ahova a nap sugarai besütöttek. Csak álom. Egy olyan álom ami egyben a valóság is volt.


Kicsi Logan :)
Carlos
James
Kendall

7 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett!
    Mikor a Katie és a Logan elbúcsúztak egymástól az nagyon édi volt :)
    Nagyon várom a következő rést is :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nem rég találtam rá a blogodra és nagyon tetszik :D
    Katie és Logan olyan cukik lennének együtt :D
    Kicsit érzelgős volt,de nekem ez tetszett:)
    Én is nagyon várom a következő részt:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen néha kell lennie egy kis érzelgésnek is :D köszi a komit

      Törlés
  3. Szia!

    Most találtam rá a blogodra. Nagyon tetszik. A visszaemlékezés jól sikerült. A búcsúzás aranyos volt Logan és Katie között.
    Várom a kövit.

    Nóci

    VálaszTörlés
  4. Szia! :)
    Jhaaaj, ez a rész nagyon jó volt. :D
    Olyan aranyos lehetett a kisfiú James. ** Még, akkor is a hajával volt elfoglalva? xD:D
    A búcsúszkodás, az nagyon édes volt. :)
    puszi. ^^

    VálaszTörlés